George Gordon Noel Byron

A nő számára nincsen más, csak egy: mindig szeret, és mindig tönkremegy.

"Csókra" rímel az "élvezet", így lesz verssé az életed.

Mi a hazugság, végre is? Igazság, mely álarcot hord.

Az emberi tudás egésze az, Hogy a halandó lét csak semmiség.

Csak az fáj, hogy mit itt hagyok, Még egy könnyet sem ér.

Az élet nagy mûvészete az érzékelés; érezni, hogy létezünk, még akkor is, ha fáj.

Testem a vas szétzúzza, ám ami szívemben él, azzal nem bír a gép.

A búcsú könnye ég a szemeken, fakóra vált egy pillanat alatt minden bóktól-kigyúlt arcocska benn, olyan nehéz elválni hirtelen! Lehet: az élet szívükből kifoly, ajkukon sóhaj többé nem terem, s szemeznek-é vajon valamikor? Varázsos éj után a reggel oly komor!

A barátság szerelem, szárnyak nélkül.

A kutya a legállhatatosabb barát - az első, aki üdvözöl, és a legbátrabb, aki védelmez.

Szerelemből frigy, borból lesz ecet - E józanító bús, fanyar ital, Eltûnvén annak mennyei zamatja, Ez unt ízével a torkot maratja.

Szirten tûnődni ár s dagály felett, Kószálni erdők árnyas, mély során, Hol más világ csodái rejlenek, S halandó láb nem is járt még talán, Felkúszni bérc járatlan oldalán, Hol a vadonnak vadja csörtet, és Lenézni habzó vízesésre, lám: Ez nem magány, - a Természet mesés Országával való meghitt beszélgetés.

Bár az éjben érzelem gyúl S túlhamar megtér a nap, Nem csatangolunk ezentúl Holdas ég alatt.

Kardról lehull a hüvely És a lélekről a mell, Nem liheghet szûntelen: A szívnek béke kell.