A búcsú könnye ég a szemeken, fakóra vált egy pillanat alatt minden bóktól-kigyúlt arcocska benn, olyan nehéz elválni hirtelen! Lehet: az élet szívükből kifoly, ajkukon sóhaj többé nem terem, s szemeznek-é vajon valamikor? Varázsos éj után a reggel oly komor!

Kapcsolódó idézetek

1. Nehéz a búcsú, Ha nem lesz már kitárt kar. Fájó a búcsú, Szeretettől szakasztó. Sokáig szól a búcsú, Halál haláláig. De veled marad az elveszített. Gyöngédsége erősség. Derûje magasztosság. Tisztessége tisztaság. Az elveszítettet megleled. Gail Carson Levine
2. Búcsú! dadog e szó az ajkon, könnyben ázva, s kegyetlen félbevág szerelmet, örömöt, benne szívig hasít üdvünknek távozása, szó, mit el nem takar, csak ami már örök. Alphonse de Lamartine
3. A válás perce oly nehéz, A kézben nyugszik még a kéz, A szembe olvad még a szem Mint mindörökre, végtelen. Majthényi Flóra
4. Újból könnyes búcsút vettünk egymástól, de ez már nem olyan volt, mint egy évvel korábban. Megnyugtató lenne arra fogni mindezt, hogy már kezdtünk hozzászokni a búcsúzkodáshoz, vagy hogy felnőttebbé váltunk időközben, de (...) tudtam, hogy valami visszafordíthatatlanul megváltozott köztünk. Nicholas Sparks
5. Szemeiben ég a tûz, És csak néha oltja könnye el, Ha fáj nagyon a búcsúzás. Ha a végső percben átölel.
6. Az élet örökké megismétlődő búcsúzásból áll, és a holnap más is lehet, mint a ma. (...) Az élet első kegyetlensége ez. Most szakad meg az első szál szorosra font bensőséges kapcsolatuk szőttesében. Idővel más szál is megszakad, amíg egy napon szertefoszlik az egész.
7. Minden találkozás búcsúzáshoz vezet, és ez így lesz, amíg világ a világ. Minden találkozásban benne van az elválás szomorúsága, mint ahogy minden búcsúban benne van egy kevés a találkozás öröméből is. Cassandra Clare
8. A keserûség, a bánat szétfolyó felhők az emlékezet egén; egyik-másik még nagysokára is megremegtet, szemünkbe lopja régen eltagadott vagy éjjelre tartogatott könnyûinket. Az öröm ragyogó sugár, mely a könnyeken milliószor áttörve megsokasodik s visszavetődik a legkésőbbi aggkor napjaira. Gaál Mózes
9. Amikor elváltunk, szívem fénylő lángja Kialudt örökre sötét éjszakába`... Komor bánattá vált tündöklő reményem, Fojtogató kínná égő szenvedélyem... - Sötét, bús fellegek nyargaltak az égen. Ady Endre
10. Nincs rosszabb érzés, mint mikor búcsúzni kell. Megköszönni, lezárni, elválni majd elbúcsúzni. Nem lehet mit mondani. Nézel okosan, és csak azt várod, hogy mondjon valaki valamit. Valami szépet. Valami jót. De erre nincsenek szavak.