George Orwell

Azt mondjuk, az ember akkor hal meg, amikor a szíve leáll, nem előbb. Kicsit önkényesen hangzik. (...) Talán valójában akkor hal meg valaki, amikor az agya áll le, amikor már nem képes új gondolatokat befogadni.

Amikor egy nőt eltesznek láb alól, mindig a férj az első számú gyanúsított - ami kis betekintést nyújt abba, hogyan vélekednek az emberek valójában a házasságról.

Bármire gondol is az ember, még másik egymillió embernek is éppen az jár a fejében akkor.

A háború egyik legborzasztóbb kísérőjelensége, hogy a hadipropaganda, az üvöltés, a hazugságtömeg és a gyûlölködés mind-mind olyan emberektől származik, akik nem harcolnak.

Csak amikor a miénktől eltérő kultúrájú emberekkel találkozunk, akkor ébredünk rá, hogy milyenek is tulajdon szokásaink, vélekedésünk.

Minden állat egyenlő, de egyes állatok egyenlőbbek a többinél.

A háború: Béke. A szabadság: Szolgaság. A tudatlanság: Erő.

A dolgok sohasem mentek, és soha nem is mehetnek se jobban, se rosszabbul - az éhség, a szenvedés és a csalódás (...) az élet megváltozhatatlan törvényei.

Olyan mélységekbe süllyedünk, ahol már az egyértelmût is megkérdőjelezi az intelligens ember.

A szabadság az, ha szabadságunkban áll kimondani, hogy kettő meg kettő négy. Ha ezt megtehetjük, minden egyéb magától következik.

Minden háborút a múlt igazol, de különböző múltak nem léteznek. Alapvetően minden háború megtervezett, hogy a társadalmat az éhhalál szélén tartsa. A háborút az uralkodó csoport vívja az alárendelt ellen, és a célja nem a győzelem.

A hatalom abban rejlik, hogy az emberi lelkeket darabokra tépjük, s aztán olyan új alakba rakjuk össze, amilyenbe akarjuk.

Az egyénnek csak abban a mértékben van hatalma, amilyen mértékben megszûnik egyén lenni.

Az egész történelem palimpszeszt volt, amelyet annyiszor vakartak tisztára és írtak újra tele, ahányszor csak szükségessé vált.

Minden cselekedet következményei benne vannak magában a cselekedetben.

Semmi sem a sajátod azon a néhány köbcentin kívül, ami a koponyádban van.

A jó emberek éjjelente békésen alszanak az ágyukban, mert kemény férfiak állnak készen arra, hogy helyettük megtegyék az erőszakos dolgokat.

A magány (...) nagyon értékes kincs. Mindenki vágyik egy olyan hely után, ahol időnként egyedül lehet.

Talán nem is annyira azt kívánja az ember, hogy szeressék, inkább azt, hogy megértsék.

Amíg nem ébrednek öntudatra, nem fognak fellázadni, s amíg fel nem lázadtak, nem ébredhetnek öntudatra.