George Orwell

Nem az a lényeg, hogy valóban van-e háború, s mivel döntő győzelem úgysem lehetséges, nem is az, hogy a háború jól megy-e vagy rosszul. Csak arra van szükség, hogy háborús állapot legyen.

Ha ő azt gondolja, hogy a padló fölött lebeg, s ha én ugyanakkor azt gondolom, hogy látom őt lebegni, akkor a dolog megtörtént.

Ha valaki gazembernek nevez, még megjavulhatok, de ha heréltnek mond, azzal csak arra biztat, hogy magam is bármi övön aluli eszközzel viszszavágjak. Ha ellenségeddé akarsz tenni valakit, csak mondd azt neki, hogy hibái helyrehozhatatlanok.

Az ember elsődlegesen minden ehetőt elnyelő bendő; a többi funkcióját illetően már lehet fennköltebb, ám azok mind csak ezután következhetnek. Meghalunk és eltemetnek, idővel minden mondásunkat és tettünket elfeledik, ám az elfogyasztott étel gyermekeink ép vagy romlott csontozatában tovább él. Azt hiszem, nem túl nehéz belátni, hogy a táplálkozási szokások változásai fontosabbak az uralkodói dinasztiák vagy akár a vallások változásainál.

Az olyan tulajdonságok, mint a hûség, nemeslelkûség stb. nemcsak értelmetlenek, de alighanem elképzelhetetlenek is egy olyan világban, ahol mindig rendben mennek a dolgok. Az az igazság, hogy az emberekben csodált számos tulajdonság leginkább olyankor érvényesülhet, amikor valami szerencsétlenséggel, fájdalommal vagy nehézséggel kell szembenézzenek, csakhogy a gépesítéssel épp a szerencsétlenségeket, a fájdalmat és a nehézségeket akarjuk mindinkább kizárni.

Legfélelmetesebb ellenségünk (...) a saját idegrendszerünk. A bennünk lévő feszültség bármelyik pillanatban kész átalakulni valamilyen látható tünetté.

A sznobizmus egyike azon bûnöknek, amelyeket mindenki másban felismerünk, éppen csak önmagunkban soha.

Aki csak jót mond önmagáról, valószínûleg hazudik, mivel minden élet, ha belülről nézzük, nem más, mint kudarcok sorozata.

Ha a szabadság egyáltalán jelent valamit, akkor azt jelenti, hogy megmondhatod az embereknek azt, amit nem akarnak hallani.

Az önéletrajz akkor hiteles, ha valamiről lerántja a leplet.

Mindannyian képesek vagyunk elhinni olyasmit, amiről tudjuk, hogy nem igaz, és amikor tévedésünk végül bebizonyosodik, arcátlanul úgy forgatjuk ki a tényeket, hogy azt bizonyítsák, nekünk volt igazunk. A végtelenségig lehet folytatni ezt az eljárást: az egyetlen bökkenő, hogy a tévhit előbb-utóbb beleütközik a kézzelfogható valóságba - rendszerint a csatatéren.

Azt mondják, az idő gyógyít, Hogy feledni is lehet -

A beismerés nem árulás. Nem számít, hogy mit mondunk vagy cselekszünk; csak az érzések számítanak. Ha el tudnák érni azt, hogy megszûnjek szeretni magát... az lenne az igazi árulás.

Aki uralja a múltat, az uralja a jövőt is; aki uralja a jelent, az uralja a múltat is.

Az Ember semmi más élőlény érdekeivel nem törődik a saját érdekén kívül.

Az igazi boldogságot (...) a kemény munka és a mértékletes élet hozza meg.

Minden tréfa egy apró forradalom.

A vég benne volt már a kezdetben.

Minden történés az agyunkban megy végbe. Ami minden agyban megtörténik, az valóban megtörténik.

Gondolkozni, gondolkozni, ha csak a másodperc töredéke van is hátra - gondolkozni: ez az egyetlen remény.