Mindannyian képesek vagyunk elhinni olyasmit, amiről tudjuk, hogy nem igaz, és amikor tévedésünk végül bebizonyosodik, arcátlanul úgy forgatjuk ki a tényeket, hogy azt bizonyítsák, nekünk volt igazunk. A végtelenségig lehet folytatni ezt az eljárást: az egyetlen bökkenő, hogy a tévhit előbb-utóbb beleütközik a kézzelfogható valóságba - rendszerint a csatatéren.

Kapcsolódó idézetek

1. Az a megállapítás, hogy elérkeztünk az igazsághoz és ezzel vége a tévedéseknek és a tudatlanságnak, minden idők lehető legnagyobb félrevezetése. Tegyük fel, hogy elhiszik: akkor a vizsgálódásra, a kutatásra, az előrelátásra, a kísérletezésre irányuló akarat megbénul: csak arcátlanul érvényesülhet, vagyis az igazságban való kételkedésként... Friedrich Nietzsche
2. Azt hisszük el, amit el akarunk hinni. Ezt jó sokáig mondogatjuk magunknak, szép lassan egybeforr velünk, és elhisszük, hogy ez a valóság. J. J. Stalter
3. Minden tévedés valaminek a kizárásából ered. Felfogóképességünk határáig teljes bizonyossággal tudjuk, hogy minden teóriában van valami igaz, és hogy az emberiség egyetlen nagy megfigyelése sem tekinthető eleve jelentéktelennek, még akkor sem, ha minden jel arra mutat, hogy nagyon is ellentétben áll más megfigyelésekkel. Albert Camus
4. Az emberek, ha számadásukat intézik, könnyen lelnek hibára, az igazság pedig jogot ad arra, hogy azt tegyük, amiről úgy hisszük, tennünk kell. És akkor az igazság minden lehet. És az igazságtalanság ugyanúgy. Mesa Selimovic
5. A hit mindig pusztán feltételezés; feltételezni és hinni azonban mindent lehet. S vallási téren a világban mindenféle elképzelhető és kigondolható dolgot hisznek még akkor is, ha a különböző állítások egymással és a valósággal ellentmondásban vannak.
6. Az életben gyakran előfordul, hogy az ember kiigazítja a dolgokat, hogy a leplezetlen igazság ne legyen olyan fájó. Ez csupán amolyan emberileg érthető dolog, de van egy bökkenője: idővel maga is hinni kezd benne. Mármint az elmaszkírozott igazságban. Wolf Haas
7. Az emlékek és az érzések megfoghatatlanok, viszonylagosak és elfogultak, ezért folyton a biztos valóságra támaszkodunk - nevezzük ezt másik, alternatív valóságnak -, hogy igazoljuk az események valóságosságát. Lehetetlen különbséget tenni aközött, hogy milyen tényeket fogadunk el valóságosnak puszta látszatuk vagy saját vélekedésünk alapján. Ahhoz, hogy a valóságot egzaktan meghatározzuk, szükségünk van egy másik valóságra, amely az előzőt igazolja. Ez a második valóság pedig feltételez egy harmadikat. Tudatunkban így végtelen lánc formálódik, és annak mûködése teremti meg létezésünknek és életünk színhelyének érzetét. Megtörténhet, hogy a lánc megszakad, és elveszettnek érezzük magunkat. Mi tehát a valóság? A lánc melyik oldalán van? Az innensőn, a szakadás előtt? Vagy a túlsó felén? Murakami Haruki
8. Néha a valóság a semmiből kerül mögénk, és csíp a fenekünkbe, és mikor a gát átszakad, csak úszni tudunk. A színlelés világa egy ketrec, és nem gubó, csak egy ideig ámíthatjuk önmagunkat. Fáradtak vagyunk. Félünk. A tagadás nem változtat az igazságon. Előbb vagy utóbb, félre kell tennünk a tagadást, és emelt fővel, villámló szemmel nézni szembe a világgal. Ha az ember folyton csak tagad, a sok apró csepp óceánná dagad. De vajon, hogy védekezzünk a fulladás ellen?
9. Az igazság az egyetlen dolog, amiben nem kell hinni! Minden másban igen - de az igazság, az van! Meg lehet győződni róla, hogy valódi. Meg lehet élni, be lehet bizonyítani, meg lehet ismerni. Müller Péter
10. Elképzelhetem azt, hogy az igazság abszolút, de nem tudom elképzelni, hogy én vagy akárki más ezt az abszolút igazságot ismeri. Mi valamennyien tévedünk, valamennyiünknek igyekeznünk kell a helyes elhatározásokat keresni. Én bizony tudom, hogy a véleményemet sokszor meg kellett változtatnom. Nem állítom, hogy mindig igazam volt, és elképzelhetőnek tartom azt is, hogy most is tévedhetek. De ezen az alapon, azon a bizonytalan alapon, hogy tévedni emberi dolog, mégis emberi módon kell előrehaladnunk. Teller Ede