Giuseppe Tomasi di Lampedusa

Szerelem? Hát persze: szerelem! Tûz és láng egy évig, hamuja harmincig.

A gyónás ereje nemcsak a tények elmondásában van, hanem inkább a bûnbánatban, az elkövetett bûnökért. És amíg ezt el nem végzi, halálos bûnben leledzik, akár ismerem az elkövetett cselekményt, akár nem.

Ha azt akarjuk, hogy minden úgy maradjon, ahogy van, mindennek meg kell változnia.

Mi voltunk a párducok, az oroszlánok; s akik a helyünkre lépnek, azok a sakálok és hiénák lesznek, és valamennyien, a párducok, a sakálok és a birkák, továbbra is azt hisszük majd, hogy mi vagyunk a föld sava-borsa.

A hízelgő szavak úgy peregtek le a hercegről, mint a víz a tündérrózsa leveleiről; ez egyik előnye azoknak az embereknek, akik gőgösek, és meg is szokták, hogy azok.

Szél nélkül a levegő bizony bûzös mocsár volna, hanem azért ez a sok gyógyító-frissítő szélroham is mindenféle disznóságot hurcol magával.

A szél már természete szerint is nagy fecsegő.

Amíg halál van, van reménység is.

Egy negyvenöt éves férfi mindaddig fiatalnak érezheti magát, amíg észre nem veszi, hogy szerelmes korú gyermekei vannak.

A csillagok ebben az órában láthatatlanok, de úgy rémlik, most is a számok törvénye tartja és vezérli őket, hogy pontosan megfussák pályájukat az éteróceánban. Megszokták, hogy a találkán pontosan jelenjenek meg, következésképp az üstökösök is másodpercnyi pontossággal jelennek meg annak, aki figyeli őket. És nem katasztrófák hírnökei ők, (...) hanem éppen ellenkezőleg: az emberi értelemé, amely kivetül a végtelenbe, és részt vesz a forgó egek magas rendû törvényhozásában.

A tisztességes és törekvő emberek előtt megnyílik az élet. A többi marad ott, ahol van.

Meghalni valakiért vagy valamiért, rendben van (...); de tudnunk kell, vagy legalábbis hinnünk kell, hogy egyvalaki tudja is: kiért vagy miért halunk meg.