A hízelgő szavak úgy peregtek le a hercegről, mint a víz a tündérrózsa leveleiről; ez egyik előnye azoknak az embereknek, akik gőgösek, és meg is szokták, hogy azok.

Kapcsolódó idézetek

1. Olyan volt, mint víz, mely nem tûr hajót, s mit nem gyûrhet le a vihar - mint az ár, melyet megfélemlített feddő, szelíd szavaival. Ezra Pound
2. A hangja olyan volt, mint a puha szőrme, lágy és telt, egy kicsit obszcén, mintha már az, hogy szóba áll vele az ember, valami mocskos dolog lett volna. Talán az is volt. Laurell Kaye Hamilton
3. A krízishelyzetek gyakran még a legkeményebb személyiséget is meg tudták lágyítani - egy időre. A szomorúság, a döbbenet, a nagyfokú izgalom sebezhetővé tette az embert, aki ezért olyanokat mondott, amit rendes körülmények között nem tett volna, mivel a védőpajzsa leomlott. A szokatlan viselkedést nem lehetett vízválasztónak tekinteni. Nem egy száznyolcvan fokos pálfordulásnak volt a jele, ami után minden örökre megváltozott. J. R. Ward
4. Az áradozó szerelmes nyelve megbicsaklik, s lángolása minél őszintébb, annál biztosabban dadogja azt az egy elcsépelt közhelyet, amely az első emberpár óta az emberiség rendelkezésére áll. Illyés Gyula
5. Volt valami varázslatos benne, félig kislány, félig nő volt, a pajkos tündérből szirénné vált, majd vissza, játszott az emberi érzelmek minden skáláján, néha csupán arcmimikáját és hihetetlenül szép, zöld szemét hívta segítségül.
6. Úgy fodrozódtak benne az érzelmek, mint egy nyugodt, tiszta tófelszínen a hullámok.
7. Szavak, melyek megszületnek, s azonnal megértésre találnak, mindez olyan, mint a sötét, zavaros vízből kiemelkedő sziget. Ingmar Bergman
8. Az udvariassága pedig nem udvariaskodás volt, nem bók, nem üres fecsegés. Sokszor csak abban állott, hogy kellő pillanatban, észrevétlenül elhelyezzen egy közönyösnek látszó szót, melyet valaki kétségbeesetten várt tőle, mint életének igazolását. Ezt a legkülönb erénynek tartotta. Kosztolányi Dezső
9. Hallgattak, mert vágytak e szívüknek oly kedves csendre; ebbe rejtőztek egymás elől, mint valami lángvörös, sûrû felhőbe, a riadt félszegség fényködébe, hogy pillantásokkal, kézszorításokkal szóljanak egymáshoz, a szenvedélyes szavaknál, vallomásoknál beszédesebb sóhajokkal, csókokat ígérő, szenvedélytől, mámortól, áhítattól sugárzó mosollyal beszéljenek. Wladyslaw Stanislaw Reymont
10. Ez az irodalom varázsa, tudjátok, szerelmes levélként tud mûködni olyan emberek között, akik csak mások szavai által tudnak beszélni az érzelmeikről. Fredrik Backman