A csillagok ebben az órában láthatatlanok, de úgy rémlik, most is a számok törvénye tartja és vezérli őket, hogy pontosan megfussák pályájukat az éteróceánban. Megszokták, hogy a találkán pontosan jelenjenek meg, következésképp az üstökösök is másodpercnyi pontossággal jelennek meg annak, aki figyeli őket. És nem katasztrófák hírnökei ők, (...) hanem éppen ellenkezőleg: az emberi értelemé, amely kivetül a végtelenbe, és részt vesz a forgó egek magas rendû törvényhozásában.

Kapcsolódó idézetek

1. Vannak a Föld forgásában ritka pillanatok (...), amikor megesik, hogy valamennyi dolog és lény, még a legtávolabbi csillagok is soha nem ismétlődő módon együttmûködnek, úgyhogy olyasmi történhetik, ami se előtte, se utána soha nem. Sajnos az emberek általában nem értik, hogyan éljenek vele, így aztán a csillagórák észrevétlenül múlnak el. De ha akad valaki, aki érti, fölismeri őket, nagy dolgok esnek a világon. Michael Ende
2. A csillagok állásának hatása egyáltalán nem metaforikus, mint ahogy az ásványok megdöbbentő pontossága sem, amellyel mindig megmutatják a mágneses sark irányát. A csillagok több ezer éven keresztül irányították a hajósokat és a kartográfusokat, több millió fényévnyi távolságból juttatták el hozzájuk üzenetüket. Ha a hanghullámok mozognak az éterben, valahol a galaxisban ott kell lebegniük a csillagok között az emberek zsoltárainak, litániáinak és fohászainak is.
3. Csillagot pillantunk meg a végtelen tér mélyén. Bámuljuk a fényét. Oly messze van. Mi félelmet kelthet egy távoli csillag? Egyszer csak egy éjszakán megmozdul. Remegő fény dereng körülötte. Íme, a közömbösnek hitt csillag vándorol. Nem csillag az, hanem üstökös, az ég szörnyû gyújtogatója. A csillag jön, nő, bíborfürtjeit rázza, rettenetessé növekszik, felénk tart. Ó, borzalom, egyenesen feléd tart! Az üstökös ismer téged, az üstökös kíván téged, az üstökös akar téged. Rettenetes mennyei rohanás. Túl sok fény jön feléd, megvakulsz. Túl sok élet, belehalsz. Jöttét, mely fénybe borítja egedet, már nem akarod. Nem kell a mélység szerelmi vágya. Szemed elé tartod kezedet, elvonulsz, elbújsz, azt hiszed, elmenekültél... Felpillantasz. A félelmetes csillag feletted ragyog. De nem csillag már, egész világ. Ismeretlen világ. Izzó lávatömeg. Mélységek falánk csodája. Betölti az eget, nincs ott más, csak ő. Smaragd volt az ég végtelenjén, gyémánt volt távolból, de közelről katlan. A lángja pörköl. Tûzhalálod mennyei forrósággal emészt. Victor Hugo
4. Az emberi faj mindig szerette volna ellenőrzése alá vonni a jövőt, vagy legalább előre jelezni, mi fog történni. Ez az oka az asztrológia rendkívüli népszerûségének. Az asztrológia azt állítja, hogy a Földön végbemenő események a bolygók égi mozgásával állnak kapcsolatban. Ez a hipotézis tudományos módszerekkel ellenőrizhető, vagy legalábbis ellenőrizhető lenne, ha a csillagjósok vállalnák a bírálatot és konkrét, ellenőrizhető jóslatokat adnának. Õk azonban elég bölcsek ahhoz, hogy előrejelzéseiket annyira általánosan fogalmazzák meg, hogy az események bármely kimenetele esetén alkalmazhatóak legyenek. Az afféle állítások, mint például "A személyes kapcsolatai erőteljesebbé válhatnak" vagy "Pénzügyi szempontból kifizetődő lehetőség nyílik meg Ön előtt" soha nem bizonyulhatnak hibásaknak. Mindamellett, nem a tudományos bizonyítékok, vagy éppenséggel azok hiánya a valódi ok, amiért a legtöbb tudós nem hisz a csillagjóslásban, hanem az, hogy az asztrológia hipotézise nem áll összhangban más, kísérleti úton már ellenőrzött elméleteinkkel. Stephen Hawking
5. A természet részei vagyunk, ránk is ugyanazok a törvények érvényesek, amelyek a világegyetemet irányítják; s még ha nagy E-vel írjuk is a nevét, az ember akkor sem lesz képes szabadon döntéseket hozni, vagyis önállóan, függetlenül a létét meghatározó külső és belső erőktől. Ez olyan lenne, mintha egy üstökös maga döntené el, merre haladjon.
6. Olyan természeti jelenségeket látni, ami másoknak nem adatott meg, természeti törvényeket megérteni, melyeket mások nem képesek felfogni, nos, ez még inkább arra indít minket, hogy elcsodálkozzunk a világegyetemen... bizonyára, mint csillagász, Istent nem találom meg benne. Mégis csillagászként is (...) megmarad a csodálkozás, amit a távolságok, a határtalanság és a csillagok csodálatos kölcsönhatásai váltanak ki, valamint a kérdés, hogy milyen a világ az ismert határokon túl.
7. Pusztítani és pusztulni természetes. Gyönyörû üstökös felizzik, és becsapódik a Földbe - ez az élet. Jónás Tamás
8. Minden másodpercben új emberi lélek születik a világra. Új fény gyullad ki: egy csillag, mely lehet, hogy majd különösen szépen világít, de mindenképpen soha nem látott, saját színképe van. Új lény csókolja meg a földet - talán lángészt, talán szépséget sugárzóan... testet ölt az, amit még soha nem láttunk. Egy emberben sem ismétlődhet meg a másik, és ő sem ölthet testet soha többé másban. Minden új lény - üstökös, amely az örökkévalóság folyamán csak egyszer érinti a földi pályát; hogy egy rövid pillanatra vakító fénnyel villanjon fel a két örökkévalóság között.
9. Az embereknek nem ugyanazt jelentik a csillagaik. Akik úton járnak, azoknak vezetőül szolgálnak a csillagok. Másoknak nem egyebek csöppnyi kis fényeknél. Ismét mások, a tudósok számára problémák. Az üzletemberem szemében aranyból voltak. A csillagok viszont mind-mind hallgatnak. De neked olyan csillagaid lesznek, amilyenek senki másnak. (...) Mert én ott lakom majd valamelyiken, és ott nevetek majd valamelyiken: ha éjszakánként fölnézel az égre, olyan lesz számodra, mintha minden csillag nevetne. Neked, egyedül neked, olyan csillagaid lesznek, amik nevetni tudnak! (...) S ha majd megvigasztalódtál (mert végül is mindig megvigasztalódik az ember), örülni fogsz neki, hogy megismerkedtél velem. Mindig is a barátom leszel. Antoine de Saint-Exupéry
10. A világegyetemben van egy jól meghatározható rendszer, ami tetten érhető a csillagok mozgásában és a Föld forgásában is. De az emberi élet majdnem mindig a káosz szerint szerveződik. Felveszünk egy alapállást, kinyilvánítjuk a jogainkat és az érzelmeinket, miközben félreértjük mások és a magunk indokait.