Gottfried Wilhelm Leibniz

Ahányszor egy órányi idő elveszik, az életből pusztul el egy darab.

Az emberek különbözőek, de az igazság egy, és mindazok, akik bármely területen utána kutatnak, segítik egymást.

A Mindenható végtelen bölcsessége mérhetetlen jóságával párosulva azt eredményezte, hogy mindent összevetve nem lehetséges jobb annál, mint amit Isten létrehozott. Olyannyira, hogy minden tökéletes harmóniában, s a legszebb összhangban áll egymással... Ebből kifolyólag valahányszor valami kifogásolhatónak tûnik Isten mûveiben, úgy kell ítélnünk, hogy nincs bennünk elég ismeret a dologgal kapcsolatban, egy bölcs azonban, aki megértené, úgy ítélne, hogy kívánni sem lehet jobbat.

Minthogy Isten jóságát, amely a teremtményekben általánosan kinyilvánítja magát, a bölcsesség irányítja, következésképpen az isteni gondviselés a világegyetem eseményeinek teljes sorozatában megmutatkozik, s azt kell mondanunk, hogy Isten a dolgok végtelen számú lehetséges sorozatából a legjobbat választotta, mely ilyenformán épp azzal azonos, amely ténylegesen fennáll. A világegyetemben ugyanis minden harmóniában áll egymással, s a legbölcsebb lény csak valamennyi lehetőség áttekintése után, következésképpen csakis az egészről dönt.

A rend, a szimmetria, a harmónia elbûvöl bennünket... Az Isten maga a tiszta rend. Õ az egyetemes harmónia megteremtője.

A világ lehet fantazmagória és a létezés talán csak csupa álom, de ez az álom vagy fantazmagória számomra elég valóságos, ha az értelmet helyesen használva soha nem csap be minket.

Aki túl hangosan és túl gyakran kukorékolja a saját nevét, azt a gyanút kelti, hogy szemétdombon áll.

Testünk örökös áramlásban van, mint egy folyam, s folytonosan részek kerülnek be és lépnek ki belőle.

Matematika nélkül semmiképpen sem hatolhatunk be a filozófia mélyére. Filozófia nélkül nem hatolhatunk be a matematika mélyére. A kettő nélkül nem hatolhatunk be semminek a mélyére.

Semmi sem fontosabb, mint meglátni a felfedezés forrásait; ezek szerintem fontosabbak maguknál a felfedezéseknél.

Az imaginárius szám az isteni lélek kellemes és szellemes segítsége, szinte átmenet a létező és a nem létező között.

A zene az emberi elme öröme: számolás a számolás tudata nélkül.

Az általános alapelvek behatolnak gondolkozásunkba, s annak lelkét és kapcsolatát alkotják.

Az összes szellemek, az összes lelkek, az összes teremtett egyszerû szubsztanciák mindig testtel vannak összekapcsolva.

A természetben soha sincs ugrás. Én ezt a folytonosság (continuitas) törvényének neveztem... Ennek révén megyünk át mindig a kicsinyről a közepesen át a nagyra és megfordítva.