Testünk örökös áramlásban van, mint egy folyam, s folytonosan részek kerülnek be és lépnek ki belőle.

Kapcsolódó idézetek

1. Az élet eliramlik, mint egy folyam, amely örökké folyik, és soha meg nem áll. Krisztina svéd királynő
2. Az elménk kolibri módjára folytonosan mozgásban van, és hajlamos visszatérni ugyanoda újra meg újra. Michael Slepian
3. Az élet gyorsan utolér, végigszalad a testünkön, szökni próbál és keresi a kifejeződése minden formáját. Hasonlít... olyan, mint a villámcsapás.
4. Az élet olyan, mint a víz: csak folyik, egyre folyik, soha nem áll meg egy pillanatra sem, hanem magával ragad mindent, ami beleesik, magával ragadja valahová, amit az ember úgy hív, hogy "örökkévalóság". A percek, órák, napok, évek, álmok, megvalósítások, kudarcok és emlékek... minden, amiből az ember élete és szíve és lelke felépül... csak viszi, és soha nem hoz vissza semmit. Wass Albert
5. Az élet egy sûrû folyam, észre sem vesszük, és körbezár bennünket, gyorsan kell mozognunk, hogy le ne ragadjunk, minden lehetőséget meg kell ragadnunk. Sigrídur Hagalín Björnsdóttir
6. Az emberek számára az idő olyan, mint egy folyó. Csapdába estünk a sodrásában, sodródunk a múltból a jelenbe, mindig egy irányba. George R. R. Martin
7. Az anyag szakadatlanul áramló folyó; a természet tevékenysége folytonos változásban nyilvánul meg, a végső ok ezer meg ezer fordulat szövevényében bujkál. Szinte semmi állandó nincs, s lábunknál tátong a múlt és jövő feneketlen, mindent fölfaló mélysége. Hogyne volna hát esztelen, aki ilyen körülmények között felfuvalkodik vagy szorong vagy jajgat, mintha valami akár egy ideig, akár tartósabban kellemetlenséget okozhatna. Marcus Aurelius
8. Az életünk olyan, mint a hömpölygő folyó. Ha megpróbáljuk megváltoztatni az irányát, egy ideig csak csapkodunk, aztán elsüllyedünk a vízben, ami tele van üledékkel. Alberto Villoldo
9. Élet és halál örökös körforgásában élünk, ami arról is szól, hogy a bánat elmúlik és öröm lép a helyébe.
10. Örökösen mozgásban vagyunk, időben és térben, kamaszokból felnőttek leszünk, fiatalokból középkorúak és így tovább, s ha nem akarjuk, hogy atomjaira essen a személyiségünk, valamiképpen a múltunkat integrálni kell a változásba, mondjuk, nem köphetünk rá úgy, mintha nem lett volna. Háy János