Greguss Ágost

Sokan, ha aludni akarnak és nem tudnak, szeszes itallal részegítik le magokat, s elalusznak ugyan, csakhogy ezen gyógyszer nagyobb bajt okoz, mint az, melyet gyógyítani akar. Az ittas elalhatik; de nincs köszönet oly alvásban, melyből az ember rendszerint még bágyadtabban és főfájással ébred fel.

Ha (...) valamely könyvet unalmasnak találunk, az lehet ugyan jele a könyv értéktelenségének, de lehet jele annak is, hogy mi magunk nem vagyunk képesek a benne foglaltakat érteni vagy méltányolni, - ez utóbbi esetben tehát nem a könyv silány hozzánk, de mi vagyunk silányak a könyvhöz képest.

Munka után következik az édes nyugodalom, és nyugalom után ismét jól esik a munka. Így folyik e váltakozás mindaddig, míg az életerő maga annyira kimerül, hogy elhasznált szervezetét többé föl nem üdítheti, s ekkor következik be a természeti halál. Ez könnyû és fájdalom nélküli, mint az elalvás, sőt nem is egyéb, mint elalvás.

Sokan rövidítik életüket csak azzal is, hogy az idő nagy részét, melyet ébren tölthetnének, átalusszák; holott csak az ébren töltött idő szerint számíthatjuk életünk valódi tartamát.

Némely embereknél igen sokáig tart, míg fölébrednek: már beszéltek, talán már öltözködni is kezdtek, s még mindig alszanak.

Túl sok alvás, ha merő kényelem kedveléséből ered, tunyává és közönyössé teszi, sőt nagy mértékben butítja is az embert.

Minden ember maga papja, s üdvezül, Míglen keble a közjóért ki nem hül.