Szerző

Guillaume Musso

Nem kell a világ elé tárni, mi az, amihez a leginkább ragaszkodunk, mert különben könnyen sebezhetővé válunk.
Az erősek és a gyengék gyakran nem azok, akiknek látszanak. Rengeteg ember némán vívja fájdalmas belső harcait.
A sors többnyire egy aljas szemétláda, és azon élvezkedik, miként tudja felőrölni a leggyengébbek életét, miközben annyi meg annyi seggfej élhet érdemtelenül hosszú és boldog életet.
A szépség szellemi tapasztalatot is követel, ugyanis törékeny hatalom, sokszor magunk sem tudjuk, hogy éppen élünk-e vele vagy elszenvedjük.
Az ember ne süllyedjen odáig, hogy a középszerûek társaságát keresi!
A szenvedélynek (...) semmi köze a szerelemhez. A szenvedély senki földje egy bombatámadástól sújtott, háborús övezetben, valahol a fájdalom, az őrület és a halál határvidékén.
Azt gondoltam, hogy mindent tudok a szerelemről, mert elég regényt olvastam. Pedig igazán csak az élete során kapott pofonokból tanul az ember.
A könyvektől sajnos nem várhat túl sokat az ember. Történeteket mesélnek, felhatalmaznak arra, hogy megéld a létezés apró morzsáit, de egy könyv soha nem ölel át, hogy megvigasztaljon.
Az élet olyan, mint egy úthenger, vagyis inkább, mint egy zsarnok, aki rettegésben tartja alattvalóit erőskezû szolgálójával, az Idővel. És a végén mindig az Idő győzedelmeskedik.
Még szerencse, hogy csak egyszer van egy évben karácsony. Az is eggyel több, mint ami kellene.
Ez az utcai mûvészet egyik jellegzetessége: múlékony. Ebben rejlik a szépsége.
Az ember a legádázabb ragadozó. Egy féreg, amely a civilizáció palástja alatt csak az uralkodásban és az elnyomásban leli örömét. Egy megalomániás és öngyilkos hajlamú faj, amely gyûlöli a társait, mert utálja önmagát is.
Egy gyerek ritkán hozza rendbe a párkapcsolatot.
A férfiak szerelme ingatag, törékeny és szeszélyes.
Az igazi mûvészeknek nincsenek barátai (...). Ezért is lettek mûvészek.
A mûvészek kiváltsága, hogy mûveikben tovább élhetnek.
A boldogság jó érzés, de nem kedvez az írásnak. Láttál te már gondtalan mûvészeket?
Kétféle ember van: a jó emberek és a többiek. A kettő között nincs átjárás.
Aki nem akar hallani, az a süketnél is süketebb.
A kis győzelem is győzelem.