Gyökössy Endre

Boldogok, akik észreveszik a diófában a bölcsőt, az asztalt és a koporsót és mindháromban a diófát, mert nemcsak néznek, hanem látnak is.

Boldogok, akik tudnak elhallgatni és meghallgatni, mert sok barátot kapnak ajándékba, és nem lesznek magányosak.

Gazdánk nem végez félmunkát. Õ nem kontár s nem fárad belém. Belénk.

Ha nem lehet önmagunkat befejezni, minek elkezdeni?

Ennyi az élet, két évszám közötti arasznyi vonal.

Darabokban és részletekben kell meghalni, kínok és protézisek között.

Olyan figyelmesen tudott hallgatni, hogy aki vele szemben ült, annak beszélnie kellett.

A középkorban talán azért voltak alázatosabbak az emberek, mert homokórájuk volt, és szüntelen látniuk kellett a lepergő homokszemeket. A mi óránk mutatója már körbejár, és egy kicsit becsap bennünket.

Az igazság még egy bolond szájában is igazság, ha szeretetből születik! (...) Olykor egy bolond mondja ki az igazságot, olykor a gyerek. Mindig az, aki a szeretetből vett igazsághoz közelebb áll. És ez az igazság szabadokká tesz minket.

Hadd fejezzem be egy vallomással: hónapok óta van egy egészen rövid, reggeli imádságom: "Add, Uram, hogy jobban szerethessek, mint tegnap!" Ennyi az egész. Szívesen átadom, mert ebben minden benne van.

1. Tûrjétek el egy-MÁSt. A gazdag magyar nyelv ilyen szépen fejezi ki az egyik ember más-voltát a másikhoz mérten. 2. Tartsatok ki egy-MÁS mellett. 3. Nézzétek el egy-MÁSnak azt, amit szeretnétek megváltoztatni. 4. Hallgassátok meg egy-MÁSt. 5. Fogadjátok el egy-MÁSt. Fogadjátok el MÁS-nak, fogadjátok el MÁS-ként.

Tőlem még olyan szellemes válasz sem telik, mint Newtontól, a nagy tudóstól, aki mélyen hívő ember volt. Valaki gúnyosan kérdezte tőle: "Aztán hogyan szedi össze életre az Isten egyszer a halottakat?" A nagy tudós benyúlt egy fiókba, kivett egy dobozt, abból egy marék vasreszeléket és szétszórta az asztalon. - Szedje össze - mondta az idegennek. - Nem tudom - felelte az. Erre a tudós kivett a zsebéből egy mágnest, és a vasreszelék fölé tartotta. Mind hozzácsapódott. Egy szempillantás alatt, az utolsó szemig. - Nos, valahogy így! - felelte szerényen a tudós. - Engem máris magához vonzott.

Akik Istent szeretik, minden javukra van, még a tépés, még a szaggatás is. Finommá, lággyá teszik az elkérgesedett emberi lelket, a szeretetnek olyan mélységét és erejét hozzák felszínre, amelyet e nélkül el sem lehet képzelni.

Amikor gyötrődünk, álljunk egy még jobban gyötrődő mellé - mert nem csak rajta segítünk, hanem magunkon is.

A szeretet képzelőerő, fantázia nélkül megsavanyodik, mint a rosszul kezelt bor. Kis meglepetések adnak ízt, színt, dallamot, szárnyat a szeretetnek. (...) Nincs elszürkítőbb, mint a megszokás, a rutin, amikor mindig minden ismétlődik a barátságban, a házasságban.

Be sok válópernek ez az elindító oka: a szülőkről való le nem szakadás, anélkül, hogy szeretetünket és tiszteletünket megvonnánk tőlük.

A pozitív érzelmek jobban gyógyítanak, mint bármilyen csodacseppek. (...) Bebizonyosodott, hogy a betegségek mögött szellemi erő is van: gyûlölet, harag, keserûség. Betegek, mert hiányzik belőlük a derû és a szeretet gyógyító ereje.

Egyszerû és mély igazság ez: minél jobban megszenvedek valamiért vagy valakiért, annál jobban szeretem.

Isten mindentudó. Miért mindentudó? Mert az abszolút szeretet az abszolút tudás.

Senkit és semmit nem ismerhetünk meg igazán, ha nem szeretjük. (...) Aki a szíve gyökeréig nem szeret valakit, azt nem is ismerheti meg. Addig terjed az ismeretünk, ameddig a szeretetünk.