Haász János

Aki szarral a puttonyában született, annak mindenhová vinni kell azt a szart magával.

Mindig egy csomó ember kell ahhoz, hogy egy-kettő kiemelkedhessen.

Ha újév napján sokat nevetünk, akkor idén annyit nevetünk, mint még soha, erre gondolok, és nem tudom még, hogy már megint mekkorát tévedek, hogy annyit, mint idén fogok, még sosem sírtam.

Január elseje olyan, hogy mintha a napnak se lenne kedve felkelni, meg a szélnek sem, párás, ködös levegő, a fákról víz csöpög a repedezett járdára, néha odafagy, de ha nem, akkor is csúszós az út.

A megcsalás, az olyan, hogy ahhoz ketten kellenek, minimum ketten, de mondjuk inkább hárman, és ez nem áldozathibáztatás, hanem egyszerûen az a tény, hogy amíg valaki teljes egészében kitölti a másik ember életét, addig nincs esélye ott egy harmadiknak felbukkanni, aztán viszont nem csak esély lesz, hanem a legtöbbször szükség is, kényszer, lelki vagy a testi az üresen hagyott életrész betöltésére.

Az a természetes, hogy a válások után a férfi költözik, mintha ki lenne mondva, le lenne írva valahol, és hát ki is van, le is van, a mindent átszövő szokásjogban, hogy ha egy kapcsolat véget ért, akkor a férfi az, akinek mennie kell, akár ő vágyódott ki abból a kapcsolatból, akár egyszer csak egyedül maradt benne.

A modern civilizációk népvándorlása nem vadászterületekről, lelegelt legelőkről vagy kiapadt forrásokról szól, hanem elsivatagosodott érzelmekről, lanyhuló libidókról, a bőröndjeikbe összecuccolni kényszerült férfiakról.

Mi az a szerelem? (...) Az, amikor vannak ketten, akik azt érzik, hogy csak akkor önmaguk, amikor a másikkal vannak.

A horgászat (...) nem csak unatkozás a vízparton, nem reménytelen vágyakozás, hanem hit és bizakodás.

A szív az olyan, mint egy kád, aminek nincs túlfolyója.

Ha az ember magában sem bízik, kár bármibe belevágnia, de aki elhiszi, hogy meg tudja csinálni, az meg is csinálja.

Akkor vagy erős, ha bármikor mersz és tudsz gyenge lenni.

Amikor anyával és apával sétálunk, azért én vagyok középen, mert én vagyok, akiben anya és apa összeér.

A csapvíz is olyan, mint a házi pálinka, mindenkinek csak az a jó, amihez otthon szokott.

A levegő fontos, és mindenhol ott van, még ha nem is látjuk. Éppúgy, mint a szeretet.

Ha egy levél a fáról egy másikra esik, azok a szerelmeslevelek, mondta Nóri, és letett a földre egy szép vörösbarna levelet. Sokáig néztük a fát, és közben megfogta a kezem. Aztán én lehajoltam, és rátettem egy levelet az ő levelére.