Amikor anyával és apával sétálunk, azért én vagyok középen, mert én vagyok, akiben anya és apa összeér.

Kapcsolódó idézetek

1. Bennem mindketten megvannak, apám és anyám, ezért nem hasonlítok egyikükre sem. Hál` istennek.
2. A hasonlóságok révén lépünk közös útra. A különbözőségek révén maradunk együtt. Jorge Bucay
3. Az ösvény, amin végigsétáltam, tett azzá, aki vagyok.
4. Azért vagyok, mert mi vagyunk, és mivel mi vagyunk, én is vagyok.
5. Ahogy idősödünk, egyre inkább a szüleinkkel értünk egyet.
6. Én és az emberek szétválaszthatatlanul egyek. De ezt csak akkor élem meg, ha van középpontom: ha én Én vagyok. Csak akinek van közepe, tud másokkal táncot járni! Nem szédül bele a forgásba, s tudja, mikor kell a másikat elengedni s mikor átölelni. Mikor kötni és mikor oldani. Mikor nyitni és mikor zárni. Mikor kell igent és mikor nemet mondani. Müller Péter
7. Az otthon ott van, ahol az anyukám. Brittany Murphy
8. Ha az ember hozzámegy valakihez, a családjához is hozzámegy. Julia Quinn
9. Miközben hallgattunk, eszembe jutott, amiről még soha senkinek nem beszéltem. Amikor sétáltunk. Csak mi hárman. Én voltam középen. Nem emlékszem, hogy hová mentünk vagy honnan jöttünk. Még az évszakot sem tudom felidézni. Csak arra emlékszem, hogy kettőjük között lépkedtem, és életemben először éreztem, hogy tartozom valahova. Stephen Chbosky
10. Az élet bármikor meglephet, térdre kényszeríthet, és ha megteszi, emlékeztetem magamat. Emlékeztetem magamat, hogy én vagyok az apám és az apám apja, és én vagyok az anyám és az anyám anyja. És bár talán könnyû elmerülni a tragédiában, ami formál minket, és természetes, hogy azokra a pillanatokra összpontosítunk, amelyek térdre kényszerítenek minket, emlékeztetnünk kell magunkat, hogy ha felállunk, és egy kicsit tovább visszük a történetet, és tovább tudunk menni, ott lesz a szeretet.