Háfiz

Bár oly sok idő eltelt, A Nap soha nem mondja a Földnek: Tartozol nekem. Gondolj bele, mire lehet képes Egy ilyen szeretet. Az egész világot bevilágítja.

Saját korlátod te vagy - emelkedj felül rajta.

A boldogság tudod mi? A kedveseddel élni, Királyi trónt miatta daróccal felcserélni. Eldobni lelked is tán könnyû, de haj, nehéz ám Megválni kedvesedtől, ki lelkedet megérti.

Ennyi idő után sem mondja a Nap a Földnek, tartozol nekem. Nézd, mi fakad ekkora szeretetből, bevilágítja az egész eget!

Vannak pillanatok a nedves szerelemben, amikor a menny is féltékeny arra, mire vagyunk képesek itt, a földön.

Szerelmünk könnyû kezdetben, de később mennyi bánat vár!

Ne törd a gondolatod lét s a nemlét gondjaival: Mi él, les arra a nemlét, tökéletesre is ám!

Ne törd magad és ne bánkódj, ha sárba ránt a világ, A bölcs beszéd megerősít utad nehéz szakaszán: Siratni kár, ami történt, simítsd el ráncaidat - Az út, hová törekednénk, előttünk nem szabad ám. Ne várd e csalfa világtól, hogy tartsa meg, mit ígért: Ki ő? kacér, hiú nő, kit legények ezre kíván.

Fogadd csak el, mit a sors ád, az ég, e nagy bûvész Talál ki, tudd meg, ezeknél szívenütőbb cseleket. Küszöbre tedd megadóan fejed, ne küzdj, Háfiz: Ha harcba szállsz, bizony elbánik majd a sors teveled!

Ha teher húzza a fákat, nyöszörög, reccsen az ág, De le nem hajlik a cédrus soha, gondtól nehezen.

Szerelem: gyöngy, én búvár vagyok, s a kocsma óceán, Hát fejest ugrom belé - majd felmerülni hol fogok?

Bár megmutathatnám neked, mikor magányosnak érzed magad, vagy sötétségnek tûnik a világ, hogy mennyire lenyûgöző a létezésed fénye!

A lelked hordozza az összes szükséges összetevőt ahhoz, hogy léted örömmé váljon. Neked mindössze annyit kell tenned, hogy összekevered ezeket a hozzávalókat.

Sok születésnapi ajándékot még ki sem nyitottál, sok kézzel készített meglepetést, amit Istentől kaptál.