Ha teher húzza a fákat, nyöszörög, reccsen az ág, De le nem hajlik a cédrus soha, gondtól nehezen.

Kapcsolódó idézetek

1. A fát, mely küzdés nélkül nő, Éri napfény, ég, levegő, A síkságon kinn terpeszkedik, Az eső reá mindig esik, De nem lesz soha erdők királya, Satnya az élete, satnya a halála... A jó erős szálfa nem nő könnyedén, Csak ha minél jobban cibálja a szél.
2. Bár a szél a fák egyik legnagyobb ellensége, nem tudnak meglenni nélküle. A szél kitartó fenyegetése erősebbé és ellenállóbbá teszi a fákat: nélküle elgyengülnek. A fáknak tehát jót tesz, ha ellenállásnak vannak kitéve. És ezzel nincsenek egyedül. Nicklas Brendborg
3. Nézz a tölgyre, melynek Gyökere van, egyebe sem, Orkán tombolhat, zenghet ég: Õ áll merőn, egyenesen! P. Jánossy Béla
4. Mindenki cipeli a kötelezettségek és szorongások terhét, és annak ellenére, amit időnként gondolunk, a fû sosem zöldebb máshol. Csak másféle fû, más problémákkal. Erica James
5. Csendes szerénységben él a cédrus, ezredekre kiható türelemmel - türelemmel kell élnie egy nemzetnek is, amíg a koronáját nem éri el. Csontváry Kosztka Tivadar
6. Még soha nem láttam elégedetlen fákat. Úgy markolják a földet, mintha szeretnék, és bár szilárdan rögzülnek benne, ugyanúgy kedvükre utaznak bárhová, ahogy mi, emberek. Minden széllel eljutnak bármely irányba, olyan messzire, akárcsak mi, velünk utaznak a Nap körül a világûrön át naponta vagy kétmillió mérföldet, ki tudja, milyen sebesen és milyen messzire! John Muir
7. Bár sok teher van néha rajta, Könnyû az élet szekere, S a vén kocsis, az ősz Idő nagy Ügyességgel bánik vele. Alekszandr Szergejevics Puskin
8. A természet egyetlen növénnyel sem kivételez, egyiknek sem jár becézgetés. kényeztetés. Amelyiknek nem tetszenek a körülmények, az víz- vagy tápanyaghiányban fog szenvedni, betegeskedik, végső soron pedig valószínûleg elpusztul és az enyészeté lesz - bármiféle érzelgősség nélkül.
9. Az erdőket ezerféle hang tölti be. Madarak csicseregnek, békák vartyognak, tücskök ciripelnek és szél susog a fák levelei között. Ebben a soha el nem hallgató koncertben megszólalnak fenyegetések, hízelgő szólamok, vészjelzések és nászszertartások hangjai. Egy elpattanó gally reccsenésétől megriadt mókus felszalad a fára, a madarak egymást hívogatják. Az állatok a számtalanféle hangra reagálva szüntelen mozgásban vannak, és közben maguk is hangokat keltenek, hozzájárulva a roppant kakofóniához. Ám míg az erdő recseg, csivitel, surrog, zörög és susog, a növények csak hallgatnak, és mintha tudomást sem vennének az egész hangzavarról. Vajon valóban süketek az erdő lármájára? Vagy csak mi nem észleljük a reakcióikat? (...) A növények valószínûleg nagyon is reagálnak a hanghatásokra. Daniel Chamovitz
10. Mindenkor hû a remény, Vigasztalni el nem fárad, Ránk akármennyi bú árad, S a sors akármelly kemény. Kis János