A végtelenhez mérve szinte nem is létezünk, A csillagévek óráin egy perc az életünk. Az ember önmagában semmit nem ér, S ha nincsen barátunk, elvisz a szél.

Kapcsolódó idézetek

1. Az élet értelmetlen, (...) az ember létezésének nincs célja, (...) porszemek vagyunk csupán az idő szelében, a tér viharában. Dean Ray Koontz
2. Egy ember élete a végtelenben csupán semmi, egy másodperc töredéke.
3. Apró dolgok vagyunk, mi emberek. Nagyon keveset jelentünk. Az életünk szûkös és rövid, és az álmaink, legyenek bármilyen nemesek is, nem fogják megváltoztatni a csillagokat az égen.
4. Mindennek vége van egyszer. Mindnyájan menet közben élünk. A körülöttünk lévő tárgyak a mi mozgásunkhoz képest egyszer csak elmaradnak. Ezen nem lehet segíteni. Ha valaminek itt az ideje, hát elvész. Csak addig van jelen, míg el nem jön megszûnésének órája. Murakami Haruki
5. Az élet rövid. Túl rövid ahhoz, hogy egyetlen másodpercig is olyasvalakire pazarold, aki nem becsül meg, nem értékel. Sarah Dessen
6. A csillagok megettünk elmaradnak, S nem látok célt, nem érzek akadályt. Szerelem és küzdés nélkül mit ér A lét. Hideg borzongat, Lucifer! Madách Imre
7. Az élet mércéi - születés, halál, veszteség, házasság, szerelem, vágy, boldogság - értelmüket vesztik (...) a börtönben. Itt telik az idő, de nem számít. Lehetne órám, de mit árulna el nekem a lapja? Semmit. Amikor nem létezik többé az idő, az embert nem érdekli a felkelés, nem gondol a születésnapokra, nem emlékezik az emberekre, akiket elveszített. Szabadon lebeg az univerzumban, nem kötődve senkihez. A szíve üres, és mert üres, nincs ideje sem. Nincsen helye a világon.
8. Az életnek egy-kettőre vége, és utána már semmit sem kapunk, akár vidámak voltunk, akár szomorúak. Carl Gustav Jung
9. Az élet csak egy év. Vagy csak egy óra, egy perc, egy pillanat. (...) A többi rutin, alig emlékszünk rá a végén. Ha nem fáj, nincs is. Cserna-Szabó András
10. Az élet nem ér semmit, mert rövid. Az az értelme, hogy elfogyjon, használjuk, töltsük, éljük, érezzük, hogy megtöltsük annyi hibával és csodával, amennyivel csak tudjuk. És aztán el kell engedni.