Hallgrímur Helgason

Az ember ne aludjon ott senkinél. Az alvás halál. Minden reggel feltámadás. A hús feltámadása.

A nők karosszériája jobb, mint a miénk, ez az ő pályájuk, elismerem. Cserébe nekünk járna az ész. De most már azt is kisajátították. Akkor mi marad nekünk? Az övék minden. Az ész és a külső.

Ha meghalok, halott leszek, és halott voltam, mielőtt megszülettem. Az élet az, mikor a halál szünetet tart. Az ember nem lehet egész idő alatt halott.

Kettesben maradni kényelmetlen. Csak egy emberrel beszélni. Olyan, mintha csak egy csatorna lenne a tévén. Nincs választási lehetőség.

A régészek nem gondolnak eleget a jövőre. Hol marad a jövőbeli leletek óvása?

Sötétben és csendben nem lehet gondolkodni. Nem csoda, ha az emberiség technológiai fejlődése olyan rohamosan megugrott, miután Edison kapcsolt. Ebben az évszázadban több könyv jelent meg, mint az előzőkben összesen, ezt a múltkor egy mûsorban hallottam. Ha nincsenek impulzusok, nincs gondolkodás sem.

A vasárnapok a legrosszabbak. Olyan sivárak. A vasárnapok olyanok, mint a buta ember homloka. A vasárnap amolyan ódivatú dolog még abból az időből, mikor mindenki dolgozott. A rabszolgatartó társadalom maradványa.

A szilveszter napja koncentrált év, 364 nap egybe sûrítve, légmentes csomagolásban. A szemetet, az évet a kukába, koporsóba engedem.

Az életünk nem más, mint tabletta egy levélben, mégis mindenki azon küszködik, hogy valami flancos örökkévaló dologgá tegye.

Ami jó, az mind káros. Igen, igen. Ami unalmas, az mind jót tesz.

Csak állok itt az átkozott esőben, és hallgatom a szívem halk szavát: bár túl sokat nem lehet várni tőlem, de lehetnék a kutyád legalább.

Nem tartom magam léleklátónak, de azt hiszem, a mûködésem több annál, mint ami állkapcsot mozgat, vért pumpál és ételt emészt.

Hol van az emberben a lélek? A szervek között valahol. A szervek között valahol buborék kering (mint amikor uszodában rottyantunk egyet, és egy buborék az úszógatyánkban marad), és ez nem pukkan ki addig, míg a cucc le nem foszlik a csontjainkról. Akkor elillan, mint valami éktelenül bûzös gázfajta. Ezért szaglanak annyira a hullák.

Az erkölcs csak tintával írt szó. Megsárgult papíron. Féltékenység, irigység, bûntudat. Ezek már legyőzött betegségek. Tüdőbaj, lepra, szifilisz. Igen. Az emberiség fejlődik.

A színház hullaház, ahol az életet deszkákra teszik, és a nézőket hívják azonosítani. Elhúzzák a függönyt, és elénk tárul az élet halotti maszkja, hideg és halvány, színészi festék.

Nem is bírom a gyerekeket. Vagyis beszélni sem lehet velük értelmesen. Nincs semmi mondanivalójuk. Még nem történt velük semmi.

Nem az vagyok, aki vagyok, hanem az, akivé nem kellett volna válnom.

Az életem csak tekergő ábra egy képernyőn. A halál épp csak elugrott egy pillanatra.