Szerző

Harsányi Zsolt

Nyitva kell tartani a szemet, józannak és okosnak kell lenni, mert az élet szüntelen és kemény harc magával az élettel.
Igazi nőnek csak igazi férfi tetszhetik.
Muszáj a hazugságot tovább ápolni, mint ahogy egy beteg gyereket, akitől a nagy örökség függ, szeretet nélkül ápol a mostohaapa.
Vannak emberek, akiknek a természeti szépség a hangulatára hat, mint másnak az alkohol.
A fantázia az érvek bámulatos gazdagságát tudja mozgósítani, ha az emberben a vágy meg akarja győzni a józanságot.
Ami az embernek kellemetlen, azt nehezebben hiszi el, mint amit kellemes neki elhinni.
Láthatsz olyanokat, akik között szeretet nincsen, csak szerelem van.
Szerelem, halál, végzet, háború - mindezek között csak vakon tapogatódzik a legtöbb ember.
Az igazi viták nem is egymás meggyőzésével végződnek, hanem azzal, hogy mind a kettő még jobban hiszi, amit az elején állított.
Az istenek nem szeretik, ha titkaikat hánytorgatjuk.
Nincs ember, aki útját állhatná a sorsnak.
Mi mindenből áll a szerelem! Megvan benne a mûvészet ihlete, a győzelem diadala, a kéj mámora, a gyengédség vágya és a bánat ízének finom csöppje is. Ha bármelyik hiányzik belőle, a szerelem nem tökéletes. És egyetlen kedvestől valamennyit megkapni még az istenek között is lehetetlen, hát még a halandók között!
Megtörténhetik, hogy a nőnek megesik a szíve egy rimánkodó férfi gyötrelmein, de akkor legfeljebb alamizsnát ad, szerelmet nem.
A férfi lehet bátor, jó, nemes, önzetlen, a nő mégis rokonabb az égiekkel.
A háborúnak nincs ínyére, ha valaki megpróbál nem törődni vele. Azonnal ráugrik és figyelmezteti, hogy őt nem lehet kikerülni.
Az ihletet megénekelni ihlet nélkül nem lehet.
Lelki bajokat érvekkel nem lehet meggyógyítani, bármilyen kitûnőek legyenek is azok az érvek.
A legerősebb érzés, ami van a világon: az anyáé, aki a fiát keresi.
Életnek csak azt nevezhetem, amit az ember tudatosan él át.
Nincs semmi más, csak éjnek éje van, forgó, futó bolygók, és messzeségek, E kis golyó, mely őrülten rohan, S kik rajta állunk ketten, páros lélek.