Nincs semmi más, csak éjnek éje van, forgó, futó bolygók, és messzeségek, E kis golyó, mely őrülten rohan, S kik rajta állunk ketten, páros lélek.

Kapcsolódó idézetek

1. Egy forgó gömbön vagyunk. Egy forgó gömb a káoszban. Csak lebegünk a kozmoszban.
2. Forog a világ és benne én is, megállni kéne, de hogyan mégis? Szürke falak, színes álmok, üres térnek nagy világot!
3. Semmi sem abszolút. Minden változik, minden mozog, minden kering, minden rohan és elmúlik. Frida Kahlo
4. Csak száll a por a finom esti légbe, S örökre egyesülve benne réved az elmúló - kifogyhatatlan élet. Czóbel Minka
5. Nincs közöttünk levegő, szikráznak a villámok, Te és én az éjszakában megfejtjük a világot. S ha majd hajnalodik, mindig visszapörgetem a szépeket, Mert úgy felébredni, hogy vége, halála az életnek. Children of Distance
6. Van tökéletes, földöntúli, időtlen szerelem, amely teljes és kimondhatatlan. Szerelem, ami nem is szerelem már, hanem csak fény. Ahol csak ülünk és nézzük egymást, szótlanul, és a teljességben vagyunk.
7. Csak egy Hold, csak egy Nap, csak egy szív, ami úton tart -, hát súgd, hogy létezik a túlsó part!
8. Az időnek nincs eleje, sem vége. A kerék forog, a kör visszatér önmagába. A kerék forog, és minden lélek a küllőihez kötődik az örökkévalóságon át. A forma és az anyag elenyészik, csupán a láthatatlan lényeg, a lélek, az én szárnyal át a korokon. Robert E. Howard
9. Egy ember, körülötte szorongás - bolygó és holdja, éjszaka.
10. Leszáll az este. Szavak keringenek a foszladozó ég alatt, kinn a városban, benn a falak közt, a fejemben is. Fázom így, pedig melegem van, fázom mégis, hiányzol. Zúg az idő. A keringő szavak után nyúlok, leírok egyet-kettőt, elmúlik egy nap. Zúg, zakatol az Idő. És telik. És múlik. Aztán megáll. Kovács Ákos