Határ Győző

Az idő egyetlen tudatvalósága a jelen. Múlt és jövő: a mi fikciónk. A múlt: absztrakció, a jövő duplán az.

Hisz voltaképp traumatikus élmény az egész élet, és mire a végére érünk a kenyérkereső gürcnek, addigra már nem marad idő, hogy ezt a traumatikus élményt kiheverjük.

Boldogságunkban áll törekvésünk, és törekvésünkben áll boldogságunk. Arra törekszünk, hogy boldogok legyünk; és boldogok vagyunk, hogy arra törekedhetünk.

Ami papokban és politikusokban közös, az az, hogy iparszerûen hazudnak (sajtónyelven: iparszerûen ûzik az "átverést").

A szkeptikusnak a legprimitívebb és legkellemetlenebb formája az, aki soha nem kételkedik önmagában.

Az (...) emberi örömet csak elújságolva, szertesugározva, megosztva valakivel, úgy lehet érezni.