Hisz voltaképp traumatikus élmény az egész élet, és mire a végére érünk a kenyérkereső gürcnek, addigra már nem marad idő, hogy ezt a traumatikus élményt kiheverjük.

Kapcsolódó idézetek

1. Az út vége reménytelenül magányos, nem lehet megosztani a létezés elvesztését senkivel. Hiába a gyerekkor vattacukorszagú boldogsága, ahova minden ember visszavágyik egész élete során, hiszen az talán az egyetlen időszak, amikor nem vagyunk még egyedül. Legalábbis nem érezzük annak. Hiába keressük minden szerelemben azt a forralt tej párájába burkolt meleg boldogságot, amit abból az öntudatlan korból hozunk magunkkal. Hiába a jólét, elégedettség, család, sikerek, amit, ha ügyesek vagyunk, felnőttként elérünk. Egyszer csak jön egy nap az életben, amikor mindenki rádöbben arra, hogy mindez semmi, mert nincs már benne vágy és szenvedély, csak az elmúlás, és akkor egyszer csak elkezd megdermedni az ember körül a világ. Istók Anna
2. A traumatizált gyerek egész életére sebzettséget szerez. Testi és lelki betegségek kísérik végig az életét.
3. Maga a létezés olyan megrázó élmény, hogy alig marad idő bármi másra. Emily Dickinson
4. A modern szenvedés azért jár annyi fájdalommal, mert felkészületlenül ér minket; szentül hisszük, hogy a szenvedés szükségtelen, hogy képtelenek vagyunk kiállni bármiféle kellemetlenséget, és körömszakadtig küzdünk, hogy kiirtsunk az életünkből mindent, ami tökéletlen. Azt várjuk, hogy az élet más legyen, mint ami, ragaszkodunk az elképzeléseinkhez, majd mélységes csalódottságot érzünk meghiúsuló várakozásaink láttán.
5. Nem érdemes azon fáradozni, hogy ha gyerekkorunkban nem kaptunk meg valamit, akkor most megszerezzük - mert azt a hiányt nem lehet betölteni. A mai hiányt ma be lehet tölteni. A holnapit is - holnap. De azt az egykori hiányt lehetetlen. Egyetlen valódi esélyünk van. A hiányunk realitás, tehát a hiánnyal való szembenézésből fakadó szenvedés is realitás. A veszteségeinkből természetes módon következő fájdalmat át kellene élnünk. Sokan éppen ezt a szenvedést igyekeznek kikerülni, megszüntetni azt a hiányaik betöltésére irányuló életükkel. Ezért nem lesznek jobban! Tehát gyászolni kéne. Átélni a hiányaink fölötti mély fájdalmat. Pál Ferenc
6. Nem lehet egyetlen lehetőséget sem elszalasztani. Mert utána bánni fogja egész életében, hogy meg sem próbálta. Ez pedig még egy csalódásnál is rosszabb. Azt kiheveri előbb-utóbb, de az elszalasztott lehetőségek élete végéig kínozni, marni fogják. Fábián Janka
7. Talán egész életünkben ezt keressük: a legmélyebb gyászt, mert mielőtt meghalunk, végül magunkra maradunk. Linn Ullmann
8. A bánat és a hiány állandó, de ha mindnyájan magunkkal hordoznánk életünk hátralevő részében, senki nem érne el igazán semmit. A bánat megbénítana minket. (...) Így végül bőröndökbe pakoljuk bánatainkat, és megpróbálunk helyet keresni nekik. Fredrik Backman
9. Minden élet telis-tele van illúziókkal, valószínûleg azért, mert a valóság elviselhetetlennek tûnik számunkra.
10. A valódi reménytelenség a meghozott döntéseink mérgezett gyümölcse, egy gyümölcs, amit ha nem rágsz meg, egészben kell lenyelned. A valódi reménytelenség annak a felismerése, hogy esetleg nem tettünk meg mindent, amit kellett volna. Addig pedig hiába érezzük a megoldások kulcsát szorosan a kezünkben, az onnan mindig ki fog csúszni.