Horváth Imre

Tanulgatlak több mint egy éve, tudlak is már, csaknem betéve. Szép lecke vagy, talán a legszebb. Felmondalak a fellegeknek.

Lelkem tépett, mint koldus rongy ruhája: Örök sebeit ki nézi? - ki látja?

Nemcsak a Rend, a Szépség ellen is vét az, aki ütem nélkül menetel.

Meg kell százszoroznod magad, hogy saját szemedben lehess valaki, és százfele kell osztanod magad, hogy a mások szemében is valaki légy. Egész emberré csak e szorzó-osztó mûvelet elvégzése után válhatunk.

Az ember küzdhet oroszlánbátorsággal, de az oroszlán nem harcolhat hősiesen. A bátorság animális, a hősiesség humánus. Éppen ezért hős csakis az ember lehet. De nem annyi a hős, amennyi az ember. Hanem amennyi az ember, annyi a hős.

Meglátni a nagyban a nagyot sokkal könnyebb, mint felfedezni a kicsiben a páratlant.

A remény a legjobb gyógyszer, ha a beteg állapota reménytelen.

Nem elég tisztességesnek lenni, hanem annak is kell látszani.

Az emberséget ma sem bankjegyekben számolom.

A kudarcba nem szabad belenyugodni, és az akaratunkat, még ha kockázattal jár is, érvényesíteni kell.

Inget váltok - s közben agyamon átlobban, hogy életet én még soha nem váltottam, s bennem ez a kérdés mind izzóbbá válik: hogyan viselhetném tisztán mindhalálig?!

A tehetségtelenek szerénysége és a vénasszonyok erénye fabatkát sem ér.

Nem él, amíg nem ég a gyertyaszál. Az ő élete a fénylő halál. Lángja a saját testébe harap, Mert elégnek, kik világítanak.

Jaj annak, aki elhervadt, mert nem tudott elvirágzani.

A balszerencsét nem lehet elszalasztani.

Minden alku megfelezett nyereség.

Van, aki annyira magába merül, hogy bele is fullad.

Csak a hajunknak tudjuk megbocsátani, hogy a fejünkre nőtt.

Nem biztos, hogy aki tûzbe jön az elveiért, tûzbe is menne értük.

Csukott szemmel csak a múltba tekinthetünk.