Horváth Imre

Az időt csak vesztegetni lehet, de megvesztegetni nem.

A szerencse netovábbja, hogyha célba tévedünk.

Meghalni még magadért sem érdemes.

Az öregek minden szava készülő végrendelet.

Nincs az ősznél, nincs ügyetlenebb, elpotyogtat minden levelet.

Ha a holdkeltekor a Nap meg nem halna, ugyan hova lenne a holdfény hatalma?

A tó tükröt tart a fának. Azért vet rá a fa árnyat?

Olyan szép a folyó habja, önmagát is elragadja.

Az élet valójában a halál sikátora.

Boldognak lenni mindig csak jelen időben lehet.

Nem a sok árt meg a jóból, hanem a kevés.

A biztosban kételkedem, a kétesben hiszek.

Mikor nem egy életre szól, hazudik a gyász.

Miért a békét kötik meg, miért nem a háborút?

Az éjszaka a ma és a holnap között elterülő óceán.

Minden maradandó mû egy teljesült végrendelet.

A formabontás többnyire csak szétesett tartalom.

A költők kötelessége álmaikkal ébreszteni.