Horváth Imre

Hiába nagyobb a tenger, mégis csak a forrás oltja a szomjadat.

Hiába fordítasz hátat annak, ami előtted áll.

Aki a bolondot játssza, elmésnek kell lennie.

A csend olyan szöveg, amelyet könnyû félreérteni.

Az értelem társaságba kívánkozik, a butaság a tömeget kedveli.

A tükör leghûbb barátunk - velünk együtt öregszik.

A középút mindig széles, de van rajta halálkanyar.

A remény az egyetlen csaló, akit becsülök.

Akinek szárnya van, boldog, mert elszállhat, de ki gyökeret vert, nem kívánhat szárnyat.

A vízesés csodája, hogy megőrzi a méltóságát, mikor zuhan.

Az erőgyûjtés az a munka, ami leginkább kimerít.

Mint magadat, úgy munkáld a világot. Tedd teljessé, mi csak tökéletes. Tetteidben túl kell élned halálod, megszületni másként nem érdemes.

Minden hívő elhiszi a hihetetlent.

Aki a tudatlantól tanulni tud, méltó mesterére talált.

Aki könyvek fölé görnyed, lélekben fölegyenesül.

A rossz könyv sem üres! - hibákkal van tele.

Az igazi olvasó olyan tükör, akinek tudatában a munkánk fénye töretlenül felragyog.

Minden út elkeskenyül, ha a magasba visz.

A jótettet a gyengék viszonozzák, a rosszat az erősek.

A nagyotmondás ellen a nagyothallás az egyetlen védelem.