Horváth Viktor

Hiábavaló és keserves dolog olyasmivel foglalkozni, amit mi nem csinálhatunk.

A normális irodalomoktatás figyelemre, önismeretre, reflektivitásra, gondosságra nevel.

Aki ír, az könnyebben is olvas, mûveltebb lesz, könnyebben képzeli bele magát mások helyzetébe, türelmesebb, elfogadóbb magával és másokkal. Aki ír, az kénytelen újra és újra átnézni, javítani, újra átnézni és újra javítani. Ha ezt megtanulja, tudni fogja, hogy 1. hibázni szabad, a hiba előre visz; 2. ahogy a szövegemre rá tudok nézni kívülállóként, mérlegelem mások véleményét, úgy ezt a jellememmel kapcsolatban is megtehetem.

A mûvészet nem fennkölt és szent, hanem öröm; nem keresgél értéket és mélységet - úgyis megtalálja végtelen felelőtlenségében.

Az ismételgetés nem a tudományos mûvekre, hanem a tanító könyvekre jellemző - vagy a hittérítésre.

A költészetet arra használjuk, ami elmondhatatlan.

A pólusossággal kényelmesen leírható a világ, de óvakodjunk attól, hogy elhiggyük, hogy valóban ilyen.

Hihetetlen könnyebbség számunkra, ha vannak emberek, akik nem mi vagyunk, tehát kívülről látnak rá arra, amit csinálunk. Ez nagy kincs, tehát értékeljük és kíméljük!

Kinyírnak a vírusok, lefagyott a gépem, megette a kék halál a Windowst egészen.

Ötszáz éve tanulatlan költő nem létezett, csak tanulatlan szent. Száz éve a tanulatlan költő zseni volt vagy szent. Ma sznob.

A szabály fölényes ismerete tesz képessé bennünket a szabályszegés erejének és szépségének felismerésére.

Az alázat és a tanulás testvérek.

Beadható/publikálható munka létezik, de kész mûfordítás nem.

A fordító nem szavakat, hanem kultúrát fordít. Bár teljesíthetetlen, de törekedni kell rá.

Mindent szabad, ami boldogít, felszabadít és tanít.

A mûvészet hasznos tudatmódosító, segít elviselni saját magunkat és a külvilágot. Megváltoztat bennünket, a környezetünk pedig általunk változik.

A változásban mindig van valami borzalmas. Káosz, nyitottság, bizonytalanság - egyszerre vonz és riaszt.

A kristályok tökéletes rendje és a teljes rendezetlenség egyaránt terméketlen - az élet a határterületeken virul.

Aki a klisét gyilkolja, az is a klisét használja. Lehet próbálkozni azzal is, hogy ne vegyünk tudomást róla, ám így a mû vagy érdektelen lesz, vagy lehetetlen, illetve akkor is rátalálunk egy ősi elvre, ha fogalmunk sincs róla, hogy éppen rátalálunk - megy az tudattalanul is. Nem lehet megszabadulni tőlük, ők mi vagyunk. Egyet tehetünk: mi használjuk őket - ne ők uralkodjanak. Az eredetiség az, amikor mi vagyunk fölül.

Aki irodalommal foglalkozik, bukott ügy mellé áll.