Ignotus

A siker titka: megvetni az embereket, de számba venni őket; senkit sem tartani nagynak, de senkit se venni kevésbe.

A hasonlat arra való, hogy egy rövid képben pontosabban s világosabban mondja el a mondanivalómat, mint köteteken át való kifejtéssel tehetném. De csakis erre való; olyan, mint beszéd közben a gesztus. Rettentőek azok az emberek, akik egyre gesztikulálnak s azok az írók, akik ok nélkül halmozzák a hasonlatokat.

Hajdan az volt a szabadság, hogy tudjak parancsolni s ne akarjak engedelmeskedni, - ma az, hogy ne akarjak parancsolni és tudjak engedelmeskedni.

Mi a legnehezebb munka? Az, amit elvégezni eszébe sem jut az embernek, vagy amihez lusta, vagy ami derogál neki.

Hányan nem tudják akarni, amit szeretnének!

Vannak, akik igen szeretnének vakmerőek lenni. Csak nem mernek.

Mi a legnagyobb kegyetlenség? Megmondani az igazat annak, aki úgyis tudja.

Rendszerint nem is tudjuk, mennyire igaz, amit pletykálunk.

Nem tudom gyûlölni, akit szeretek - s ez a szerelemben a legszomorúbb kiszolgáltatottság.

Irtózom a haláltól. A másokétól még jobban, mint a magamétól. Testi utálatot kelt bennem, és ami ezzel iker: megvetést. Megaláztatásnak érzem a halált, mely csak élhetetleneket s értékteleneket érhet, s mondhatatlanul megcsökkennek előttem a nagy emberek, ha meghalnak. Valaki, aki többé nem számít. Hogy lehetne az nagy ember?

Mentül több halált érek meg, annál jobban gyûlölöm az életet. Mert mind világosabban látom, hogy a halál nem megszakítja az életet, hanem az élet megkezdi a halált.

A halottakat, hiszen úgy sem segíthetünk rajtuk, minden mód el kéne tenni láb alól; tetemüket elhamvasztani, nevüket kitörülni, képüket elpusztítani, s minden nemzedéknek, ha már megszületik, újra kellene próbálnia megkezdeni az életet.

Ha a gyomrokat is oly könnyû volna megnyugtatni, mint a lelkiismereteket, nem volna szociális kérdés.

A házasság két szerető szívnek arra való egyesülése, hogy elébb megunják, majd meggyûlöljék s végezetre agyonkínozzák egymást. A cél nem mindig ez, az eredmény majd mindig.

A mûvészet szuverén, mindent meg szabad csinálnia, amit meg tud csinálni.

A verselés kitanulhatatlan dolog; kitanulhatatlan, mikkel okoz a vers olyan érzéki hatásokat, melyek erősítik tartalmának értelembeli hatásait.

Kép nem lehet néma, minden kép beszél, de szóban azért nem lehet pontosan elmondani, hogy mit.

A mûvészet nem tudomány, ahol csak egy igazság van; a mûvészetben annyi az igazság, ahány a mûvész, ahány az ember, s ahány a kor, mely az embert megszülte.

Tudni is, mint szeretni, a maga bőrén tanul meg az ember. Megismerkedni valamely tudomány ma megállapított igazságaival, nem ér többet, mint a lexikonban megolvasni: mi a szerelem. Nem megy át az ember vérébe, nem tud vele tovább gondolkozni; csak tud róla, de nem vette tudomásul, s csak hiszi, hogy elméje ennek nyomán jár tovább.

A tudományra mindenféle tisztelettel szabad nézni, csak babonással nem.