Ignotus

Olykor a nap egy percre fölragyog, Aztán megint köd ül a bérc felett - Légy oly vidám, amily bús én vagyok - Isten veled.

Elébed állok kézzel-mellel, Hogy megvédjelek magam ellen, S a vége az, hogy idehúzlak. A vége az, hogy összezúzlak. A kezemen itt érzem ajkad, Az ajkamat ott érzem rajtad - Rossz óra volt, amelybe` lettél, Amikor énnekem születtél.

Úgy lennem úrnak magam fölött, ahogy a természet úr fölöttem: ez a civilizáció.

Különbözöm, tehát vagyok!

Azt akarom, add meg magad Kegyelemre vagy pusztulásra, - Azt akarom: engem szeress, Azt akarom, ne gondolj másra.

Gondolja meg minden megunt kedves és elhagyott barát, hogy senkinek a szívébe a lelkiismereten át visszajutni nem lehet.

Jó ember vagyok, nem haragszom arra, akit megbántottam.

A múlttal szemben csak egy kötelességünk van: lerázni magunkról.

Idézni csak ritka vagy új mondást szabadna, mely mindenkinek a nyelve hegyén ott kísértett dolgot bökkent ki végre szerencsésen. Vagy, igenis, egészen régit s közönségesen ismertet, mely már rég nem azt jelenti, amit jelent, hanem ezer használat rendjén ezer új vonatkozást szedett magába, s valamennyit egymaga pótolja.

Eszembe jut, amit felejtett, Fölemelem, amit elejtett, Megőrzöm, amit eltapos, Vigasztalom, ha bánatos, Nem búsitom, mikor nevet, Azt emlitem, akit szeret.

Belehalok, ha engem nem szeretnek, És nem élek, ha én nem szeretek!

Benne vagy minden porcikámban, Az álmom mind belőled él, Mégse félek, hogy eszem elhagy - Hát te se félj.

Szeretem ujjad karcsuságait, Szeretem a szemöldöd aggodalmát, Szeretem, ha szólsz, küzködő szavad, Szeretem ajkad fájdalmas nyugalmát,

Vagyok-e még és voltam-e vajon, S nem csak a magam álma-é, hogy voltam, S nem itt viaszlik-e önágyamon A halott, kinek fölibe hajoltam, Én vagyok-e, ki ballag utamon S nem porlok-e rég valamerre, holtan, Pályám - én vagyok-é, aki futom? Nem tudom - ha megöltök, se tudom.

Ha a gyerekek tudnák, hogy a nagyok mily gyerekek!

Az erkölcsi parancsolatok igen ravaszul vannak megfogalmazva: második személyben. Ne lopj - vagyis te ne lopj; lopok én kettő helyett.

Aki tehetséges ember létére nem vitte semmire, csak magára vethet. S igazsággal panaszkodnia sem szabad. Azzal, amit el nem ért, vesse össze azt, amit elmulasztott, ami alól kibújt, ami elől kitért s amitől megkíméltetett. A mérleg futja.

Senki annyi szunnyadó s gazdája előtt is rejtett értéket ki nem csal a férfiból, mint az asszony, akinek tetszeni akar, s a szerelem, amely áthatja. Viszont a legfegyelmezettebb férfi sem tud ura lenni, a szerelmi lankadások óraiban, rossz kedvének s rossz tulajdonságainak.

Az erkölcs: erkölcstelenség, mely közérzéssé lett.

Nincs könnyebb, mint megbocsátani, s nincs nehezebb, mint megnyugodnunk abban, amit megbocsátottunk.