Ignotus

Furcsa elgondolnom, hogy unokám úgy gondol majd az én mai tisztult, tökéletes, előítélet, elfogultság s tudománytalanság nélkül való tudásomra, ahogy én gondolok az alkímiára.

Élni annyit tesz, mint a más rovására élni. Táplálkozni annyit tesz, mint mást megemészteni. Erőnek lenni annyit tesz, mint más erőt lebírni.

A civilizáció semmivel sem természetellenesebb, mint az ősállapot; a világnak mindig az a rendje, ameddig eljutott.

Ó képzelet, jövel s hazudj nekem! Hazudj, amennyi csak beléd fér, amennyi csak belém fér, hazudj még ennél is többet: vágyam, hitem, éber álmom menten valóra váltja.

A cél szentesíti az eszközöket, de csak úgy, ha elérik.

Nagyapám átimádkozta életét, apám átremélte, én tudomásul veszem.

Ne gondolj mással, csak engem szeress, Nevess ki mást, de engemet szeress, Hogy én szeretlek-e, azt ne keresd, Itt van urad s parancsolód: szeresd! Szeress, szeress, Csakis engem szeress.

Álmodban velem álmodj és szeress, Keltedben velem ébredj és szeress, Éltemben nekem élj csak és szeress, Holtomban halj utánam és szeress - Szeress, szeress, Csakis engem szeress.

Egyre-kettőre lekopik rólam, Amit tudtam, amit akartam Magam is alig emlékszem magamra, S mire meghalok, rég meghaltam.

Várnod egy jelre, várnod egy szóra; Egyszer egy héten egy lopott óra S ehhez vesszőfutásban érned: Ezt adhatom, szegénykém, néked.

Azt akarom, hogy rámszorulj, Azt akarom, hogy sírj utánam, Azt akarom, ne menj tovább, Azt akarom, maradj meg nálam,

Ki mást csak néz is, engem nem szeret.

Okos ember: azt mondja, amit én.

Ellenségem a fehér gyöngy, Árulós a sima bársony - Zsákruhába öltöztetlek, Nehogy más is szépnek lásson.

Nemcsak annak van igaza, aki erős, hanem az az erős, akinek igaza van.

Viccel elütni olyasmit szoktunk, aminek igazságát átértjük ugyan, de az érzésünk, előítéletből, nem tud megnyugodni benne.