Illyés Gyula

Az íróság ott kezdődik, mikor az ember felelősséget érez egy alany és egy állítmány összefûzésekor is; mert az is becsületvizsga; állítás, amiért helyt kell állni.

Aki a rettenetet elmondja, azzal már fel is oldja.

Nélküled, mint az olló egy fele - van árvább ennél? Suta a sorsom: hogy vágjak vele? Mit kezdenék, ha nem szeretnél? Csak párban, mint a láb, úgy mehetek tovább!

Nincs más megnyugvás, csak a munka. Végül a sír előtt nincs más igaz vigasz, más értelem. Más menedék, csak az: elvégezted, mit kaptál vala részül.

Az álom a legjobb kalauz. Nem az éjszakai álom. Hanem amit ültében-jártában csinál magának az ember. Magának meg a világnak.

Az öregedés fő velejárója - mint láttuk - a megkettőződés. Ez a jámbor skizofrénia az első pozitív kórjele a bölccsé levésnek is. Mert ki a bölcs? Aki mindent tárgyilagosan lát. Saját magát is, egy harmadik szemével.

Az öregedés nehéz pillanatai ellen nem közönséges vigaszt nyújtanak a jól megrögzített szokások is.

A huszadik században a vers annyira öncélúvá alakult, hogy némelynek írója úgy véli, ami átvillan a fején, az már líra. Rettenetes félreértés. A versben nem magunkról és magunknak kell beszélnünk, hanem azokról a gondolatokról, érzésekről, amelyek ott lappangnak az olvasókban is.

A Múzsa csak a nekikezdéskor, csak két-három mondatot súg, de a költőnek az ihlet pillanatában kipattant sorokon is sokat kell munkálkodnia.

Emlékező tehetségem lanyhul, de amíg a forró drót az agyamból a csuklómba irányítja azt a parancsot, hogy tollat vegyek a kezembe, addig minden más testrészemet nevetve dobom az elmúlásba.

Az igazság legárnyaltabb kimondása a mûvészek feladata és kötelessége.

Idegenkedtem a kérkedő mûvészektől. Azoktól kiváltképp, akik már azt is dicsekedve emlegették: mit fognak alkotni. Ezeknek mûvészi képességében is kételkedtem: nagy alkotásba fogni kétely nélkül még némely istenek, hiteles lángelmék sem mertek; aztán meg, még a rendkívülien jelentős mûvek legtöbbjéről is csak utólag derült ki, hogy rendkívülien nagy.

Sajnos, Magyarország szellemileg is ott van, ahol földrajzilag, vagyis körülbelül Lemberg és Nis között. Ebből a helyzetből kell Nyugatra vinni az országot, ezt azonban csak úgy bírjuk megtenni, ha őszintén tudjuk, hogy valóban hol is vagyunk hát. Hogy egy ország mennyire van közel Nyugathoz vagy Kelethez, azt mindig a benne élő emberek szabják meg.

A bajok legtöbbje onnan származik, hogy túl sok a tömörülés... az emberekben nincs meg a szükséges erő ahhoz, hogy megálljanak magukban.

Baloldalnak azt nevezem, ami a humanista elveket a legalsóbb néposztályokig terjeszti ki és küzd érettük.

A tisztesség nem érdem, hanem kötelesség.

Csodálatos, hogy a történelem milyen gyorsan tud fejlődni, valahányszor embertelen irányba fejlődhet.

Nem rettegsz hajóra szállni? Annyi ember veszett hajón! Így a polgár. S te nem rettegsz ágyba feküdni? Abban aztán még több veszett! Így a tengerész.

Vár a világ - de rég nem szavakat! Tettet adj, író, élő magadat!

Törvényszerû, hogy ahol mindenki már rikítóan festi magát, divatot az kezd, aki tartózkodik ettől. Harminc éve még lehetett gépen szerelmes levelet írni; ma, amikor mindent gépen írunk, épp ez alpári.