Törvényszerû, hogy ahol mindenki már rikítóan festi magát, divatot az kezd, aki tartózkodik ettől. Harminc éve még lehetett gépen szerelmes levelet írni; ma, amikor mindent gépen írunk, épp ez alpári.

Kapcsolódó idézetek

1. A festők mindig szebbnek festik a hölgyeket, mint amilyenek a valóságban, mert különben nem kapnának rendelést. Az az ember, aki a fénnyel írt képeket készítő gépet feltalálta, tudhatta volna, hogy sohasem lesz vele sikere, mert túlságosan becsületes, és cseppet sem hízeleg. Charles Dickens
2. Menővé vált (...) a közösségi médiafelületeken, hogy az ember magáról dicsekedjen. Régebben pont az volt a cél, hogy legyél szerényebb. Ma pedig ott van a kényszer például, hogy posztoljak arról, ha díjat nyertem.
3. Minden az enyém lesz, de a maga idejében és évszakában. Amikor erőltetjük a dolgokat, az ösztöneink és a természeti elemek ellen harcolunk. Ez szinte önálló mûvészeti ágazattá vált, amire tökéletesen jól megtanítottak - kényszeredett beszélgetések, kierőszakolt érzések (...), sőt ránk erőltetett imák -, de mostanra számomra ez nem követhető életforma. Az árapály és az univerzum törvényei között mûködni sokkal kedvemre valóbb.
4. Bárki, aki szerelmes lesz, különccé válik. Õrültség ezt csinálni. Mintha valami társadalmilag elfogadott formája lenne az őrültségnek.
5. Ma minden azért létezik, hogy egy fotón végezze. Susan Sontag
6. Mindenkinek van olyan vonása, ami elcsúfítja. Még azoknak is, akik, úgymond, hivatásszerûen dögösek. Ez amolyan aranyszabály.
7. Kit érdekel manapság, amit írnak? A kor nyelve a fotó. Rejtő Jenő
8. Elrohanni mindenki tud (...) - manapság ez kifejezetten divatos -, de visszakéredzkedni, ahhoz kell csak igazi bátorság. Minette Walters
9. A kizsákmányolt emlékezet minden divatnál divatosabb, mindenki akként emlékezik a múltjára, ahogy a kor divatja igényli, észre sem veszi, hogy közben tiszta szívvel, ártatlan lélekkel hamisít. Végel László
10. Írónak talán csak akkor látszunk igazán, amikor - ó, borzalom - ülünk kinagyított fényképünk alatt tollal a kezünkben, ahogy éppen dedikálunk. Amikor az író hétköznapi helyzetekben is annak akar látszani, az visszataszító. Borzalmasak tudnak lenni az írói portrék, tenyérbe foglalt töprengő arccal, koncentráló tekintettel, könyvtárfallal a háttérben. Miközben ez a hivatás, mint az alkotómûvészetek legtöbbje, inkább rejtőzéssel, de sok lazasággal, bohémséggel jár. Bodor Ádám