Irvin David Yalom

Siralmas dolog az élet: elhatároztam, azzal töltöm el, hogy ezt végiggondolom.

Szerencsés az, aki szereti a munkáját.

Tudja, mi a két jó dolog az Alzheimerben? A régi barátainkból új barátok lesznek, és önmagunk elől is el tudjuk dugni a húsvéti tojásokat.

Minden páciens számára ki kellene találnunk egy új nyelvet.

Találjunk ki minden páciensnek egy úgy terápiát, vegyük komolyan, hogy minden páciens egyedi, és dolgozzunk ki mindenkinek személyre szabott terápiát.

Merésznek és kreatívnak kell ám lenni ahhoz, hogy minden páciensre új terápiát szabjunk!

A bizonyosság fordítottan arányos a tudással.

A múlt hamujában való kotorászás csupán mentségül szolgál arra, hogy ne vállaljunk személyes felelősséget a tetteinkért.

A sors néha olyan helyzetbe kényszerít bennünket, amelyben a rossznak tûnő lépés a helyes lépés.

Az én technikám lényege az, hogy elhagyok minden technikát. Az én technikám az igazmondás.

Valami érdekeset akarsz csinálni? Menj be a könyvtárba, vegyél ki egy tizenkilencedik századi hidroterápia-tankönyvet - nem egy történeti áttekintést, hanem az eredeti szöveget. Ezeroldalas szövegeket láttam a legpontosabb instrukciókkal: a víz hőmérséklete, a merülés időtartama, az áramlás ereje, a meleg és a hideg pontos váltakoztatása, minden variáció a legkülönfélébb diagnózisokra alkalmazva. Nagyon hatásos, nagyon kvantitatív és nagyon tudományos. Csak épp fikarcnyi köze sincs a valósághoz.

Így mûködik az ortodoxia. A kibontakozó, veszélyes, fiatal elmét pár évre belenyomják az elmélet trágyájába, hogy hamar meddővé váljon. Aztán amikor a kreativitás utolsó pitypangvirágát is szanaszét fújta a doktrína szele, diplomát adnak a beavatottnak, és bíznak benne, hogy immáron teljesen elhülyítve tartani fogja magát a szent hagyományokhoz. Ha a gyakornok bármit megkérdőjelez, az ellenállásnak számít.

Nincs rosszabb, mint a kegyeinket kereső, hamis alázatosság.

Nincs rosszabb a mások által figyelemre se méltatott, észrevétlenül eltelő életnél.

A létező, élő kapcsolatot, ami a jelenben létrejön két ember között (...) nem a múlt határozza meg, hanem a jelen pillanat; két lélek találkozik, akikre sokkal inkább hat a jövő, mint a múlt, a "még nincs", a sors, ami előttük várakozik. Az egyéni múltnál sokkal erősebben hat rá a két ember között kialakuló barátság, a közös erőfeszítés, amellyel szembenéznek az élet kemény egzisztenciális tényeivel. Ez a fajta kapcsolat - tiszta, elfogadó, kölcsönös és egyenlő - megváltó, és a leghatásosabb erő.

Ez a baj a határok áthágásával. Amint egyet áthág, lejtős pályára kerül, s a lejtőn nincs megállás.

A legtöbb embert annyira fájdalmasan érinti az élet puszta esetlegessége, hogy boldogan hisz valamiféle kozmikus elrendezettségben. Engem soha nem vonzott ez a lehetőség. A véletlenszerûség vagy a természet közömbössége soha nem nyugtalanított. Miért olyan nagy borzalom az emberek számára a véletlen? Miért kellene mást látnunk benne, mint puszta véletlent?

Ha két ember be van zárva egy bizalmas kapcsolatba - vagy egy olyan kapcsolatba, amely megpróbál bizalmas lenni -, mindenről beszélnek egymással, ha nem szavakkal, akkor a tudattalan szintjén.

A legtöbb hagyományos terápiának alapvető hibája a terapeuta és a páciens közötti kapcsolat őszintétlensége.

A parasztok, a király és a királynő is ugyanabba a dobozba térnek vissza, amikor a játéknak vége.