J. J. Stalter

Minden csak elszántság kérdése, még az is, hogy téveszméinket valósnak higgyük.

Élnek emberek, akik életük tragédiájáért a teremtőt okolják, nem gondolkodnak el, talán azért történt, hogy kizökkentse őket az addigi életükből, és egy másik utat nyisson meg számukra.

Lehet, hogy lesznek kétségeid, hogy jól döntöttél-e, lehet, lesznek olyanok is útközben, akik erősítik a kétségeidet, és azt mondják, hogy nem jó az út, amit választottál. Lesznek nehézségek az út során, és ilyenkor biztosan azok a hangok erősödnek, melyek azt mondják, miért indultál el, fordulj inkább vissza. Azonban jusson eszedbe (...), a teremtőtől azért kaptál tehetséget és bátorságot, hogy az utat, amit kiválasztottál, végig tudd járni.

Ne titkold el az érzéseidet, életet adnak a képeidnek.

Az ember életében lehetnek nehézségek, de nem zárkózhat be, az útját végig kell járnia.

Amikor boldog kacaj és szeretet vesz körbe egy családban, akkor nem látod az értékét. Amikor hirtelen megszûnik mindez, akkor döbbensz rá, milyen hálátlan és elégedetlen voltál addig a sorsoddal, ahelyett, hogy becsülted volna.

Nincs fekete és fehér. Nehéz eligazodni a sok útvesztő között, de minden arra tanít bennünket, hogy észrevegyük az árnyalatokat, meglássuk jelzőtáblák nélkül is az utat.

Voltak olyan idők, amikor szép volt minden, aztán, mint a dús búzamezők aratás után, csupaszon, magányosan maradtunk. Azonban semmi sem marad mozdulatlanul, ha van, ki elvesse, akkor a magok újra kihajtanak. (...) Az élet nem áll meg, ha van akaratod, és hited, sok mindent jobbá tehetsz.

A mûvész szolga, az alázatossága az ereje, ami felemeli.

Annyit vigyetek a múltból, amennyi a jövőhöz kell!

Az ember időnként látja megrögzött gondolatainak hibáját, de aztán továbblép, és mindent úgy hagy, ahogy volt. Lehet, a kényelme miatt, lehet, a gyávasága miatt (...), de az is lehet, hogy a másik érdektelensége miatt.

Mindig sietünk, soha sincs időnk semmire. Aztán visszatekintünk, azt sem tudjuk, hová szórtuk el a napjainkat. (...) Tanulhatnánk elődeinktől, a sok munka és a szegénység ellenére megadták a módját, hogy jól érezzék magukat.

Van, ami nem hozható vissza, mert elmúlt, majd akkor bánod, amikor már nem tehetsz semmit.

Aki nem ismeri a múltját, nem igazodik el a jelenben, és nem tudja a jövőjét sem építeni.

Ne szomorkodj, ha egy nap nem jövök, mert mindig ott leszek veled. (...) Szemünkkel mindketten mást látunk, de szívünkben ugyanaz az érzés.

Az igazi szerelem nem hoz hazugságokat. Az igazi szerelem ott van, nem manipulál, nem áltat. Az igazi szerelemben nincsenek előre kimódolt mondatok, hazug hangsúlyok. A szerelem ott van, és szeret, mindenhogyan.

Azt hisszük el, amit el akarunk hinni. Ezt jó sokáig mondogatjuk magunknak, szép lassan egybeforr velünk, és elhisszük, hogy ez a valóság.

Nem igaz a tézis, hogy egyszerre csak egy embert lehet szeretni. Lehet többet is, csak másként.

A döntéseket gyorsabban és könnyebben meghozza az ember, ha egy igazi érzés megérinti.

A mûvész válsága. Ne foglalkozzatok vele. Pár napig eltart, aztán visszazökken minden a régi kerékvágásba.