J. J. Stalter

Nincs is jobb a csendes nyári reggeleknél, amikor magadba szippantod az eső illatát, ámulattal nézed a színes virágmezőt, megnyugszol, és olyan erőt gyûjtesz, mellyel merészen indulsz a napnak.

Tudod, mi a legnagyobb bajod (...)? Mindig a szívedre hallgatsz, ezért mindig úton leszel, és keresed azt az egyetlenegyet.

Van két gyereked. Egyik fiú, másik lány. Mindkettő a gyereked, de gondolj csak bele, mekkora a különbség, gondolkodásban, viselkedésben vagy akár az öltözködésben is! Hiszen az egyik fiú, a másik lány. A borral is ez a helyzet. Egészen másképp kell egy fehérbort kezelni, mint egy vöröset.

Amikor találkozunk, majd közelebb hajolunk egymáshoz, hogy jobban lássuk egymást. Nem fog semmi sem számítani, mert akkor már mindent hátrahagyunk, mi ketten leszünk, és az érzés, amely ott lakik bennünk. Mert abban a pillanatban tudni fogjuk, hol ért véget a fantázia, és hol kezdődik a valóság.

A vágyak nagyon veszélyessé is tudnak válni. Eltompítanak higgadtságot, kimértséget, józanságot. Jól tudjuk, a vágyainkat képtelenség elûzni, bekúszik észrevétlenül a gondolatainkba, és követeli jussát. Időnként védekeznünk kell, ellenszegülni, de könnyû ezt mondani! Vajon hogyan lehet kordában tartani azt, ami kérlelhetetlenül helyet követel magának az életünkben?

Minden épületnek a lépcsőház az arca, az mindent elárul a házról.

A tetteivel mindenkinek magának kell elszámolnia.

Akit szeretsz, ahhoz légy őszinte. Ez a szabály, és nincs kivétel.

A nők mindig mindent könnyedén tudnak elrendezni a saját akaratuk szerint. És ha balul üt ki a dolog, ha nem úgy alakul, ahogy eltervezték, akkor lesz csak baj! Mert keresik a hibást, és mindenkit számba vesznek, még a körülményeket is okolják, csak egyvalamit felejtenek el, saját maguk ténykedését észrevenni.

Egy találkozás különleges tud lenni. Segíthet megismerni önmagunkat, különleges pillanatokat ajándékozhat, újfajta értelmet adhat az életünknek, egyszerûen segíthet élni. Nem kell várni rá, kutatni sem, amikor eljön az ideje, ott lesz. Ez történt velünk.