James Norbury

Csendesedj el, becsüld meg a természetet, figyelj befelé, és keresd a békességet. A természet nem beszél, mégis szól hozzád.

Nem az ösvény vagy a cél, ami igazán fontos, hanem a társ, aki elkísér az úton. Töltsd azokkal az időd, akik a legjobbat hozzák ki belőled.

Bármerre is járunk, mi magunk vagyunk a saját társaságunk (...). Ezért is jó, ha barátként, elnézően bánunk magunkkal. Végtére is önmagunkkal töltjük a legtöbb időt, és megvan az a szokásunk, hogy nagyon komolyan vesszük a saját véleményünket.

Nekem főként az okoz nehézséget, hogy kedves és hálás legyek, pedig ez az a két sajátosság, ami számtalan módon segíthet bennünket. Semmibe nem kerülnek, az értékük mégis felbecsülhetetlen.

Ha tudnád, hogy milyen mértékben képes megváltoztatni a kedvesség az életedet, minden adandó alkalommal gyakorolnád.

Olykor, amit rossznak vélünk, jól végződik, amire meg mindig is vágytunk, néha a kárunkra lesz.

Mindannyiunknak megvannak a magunk képességei, amelyeket a világ javára fordíthatunk, és inkább ezeknek kellene örülnünk, mint hogy valaki más adottságai után sóvárgunk.

Minden pillanat megismételhetetlen és egyedi a számodra ezen a világon. Élvezd ki az ízét, amíg lehet, mert soha többé nem térhetsz vissza, hogy ezt megtedd.

Olyan megnyugtató pusztán a gondolat, hogy nem kell a legjobbnak lenni - mintha valahogy visszatértem volna önmagamhoz.

Minél többet tettem azért, hogy másoknak segítsek, annál gazdagabb lett az életem.

Az akadály gyakran maga az ösvény.

A könyvek nem maga az út, habár segíthetnek, hogy rátalálj. (...) Ha csak tanulmányozod a végtelenségig, sosem jutsz el oda, ahová tartasz.

Jobb olykor-olykor hibázni és helyrehozni az eltévelyedéseket, mint arra várakozni, hogy minden tökéletes legyen, és aztán soha neki sem vágni az útnak.

Ha barátaid vannak, az olyan, mint a varázslat (...). Amikor megosztasz valami jót egy baráttal, az olyan, mintha te magad is nyernél vele. Amikor pedig valami baj ér, már attól is jobbra fordul minden, ha elmeséled egy barátodnak, még akkor is, ha a barátod esetleg nem tudja megoldani a gondodat.

Amire vágyunk, arra ritkán van szükségünk. Amire viszont szükségünk van, arra szinte soha nem vágyunk.

Sokszor kívánjuk, hogy bárcsak jönne varázsütésre egy megoldás, ami minden problémán átsegít. De néha épp ezek a gondok és a küzdelmeink kényszerítenek bennünket arra, hogy szembenézzünk önmagunkkal, időközben pedig jobban megismerjük magunkat, megerősödjünk, és meglássuk az életben az igazán értékes dolgokat. Így pedig új szemmel tekinthetünk a világra.

Az, hogy nem tudhatod, hogyan alakulnak végül a dolgok, fényt gyújthat a sötétségben. A probléma, amivel épp most nézel szembe, végül hozhat számodra valami pozitívat is, és ennek a tudata átsegíthet a gondokon.

Előfordul, hogy megteszünk mindent, ami tőlünk telik, de akkor is hiába. Ilyenkor hátrálnunk kell egy lépést, és a beláthatatlan, csodás univerzumra bíznunk, hogy megtörténjen, aminek meg kell lennie.

A jó élet titka nem egy ősi fában vagy a csillagokkal telehintett égboltban keresendő. Hanem a levelekben, a sárban és az esőben. Benned és bennem és a nyüzsgő városban, amit hátrahagytam.

A jó dolgok gyakran látszólag rossz dolgokból születnek.