Jared Diamond

Az ember hamisíthatja korát hajfestéssel és ráncfelvarrással, de nemigen hamisíthat fejlett izomzatot.

A szeretetnek és az áldozatkészségnek megvannak a természetes határai. A gyerekek hálásak szüleiknek, de saját körülményeiktől függően nem mindig és nem korlátlanul.

Valójában nincs olyan, hogy alternatív orvoslás; csak olyan orvoslás van, ami mûködik és olyan, ami nem... Nincs alternatív pszichológia vagy anatómia, vagy idegrendszer, mint ahogy Londonnak sincs alternatív térképe, amely megengedné, hogy Chelsea-ből úgy jussunk el Battersea-be, hogy közben nem kelünk át a Temzén.

Egyénileg sok ember került már szembe a fájdalmas döntéssel, hogy bizonyos alapértékeiről le kell mondania, ha egyáltalán élni akar. Aljas diktatúrákban eljöhet az a helyzet, hogy valaki inkább meghal, de nem szegődik a rendszer rabszolgájává, vagy egy-egy konkrét esetben nem árulja el a barátait. A nyomor és a politikai elnyomás milliókat ûzött messzire hazájuktól, amit szerettek és ahol otthon érezték magukat. Előfordul, hogy hasonló válaszút elé kerül egy egész társadalmi csoport vagy akár egy egész nép: a régi módon nem élhet tovább, de érdemes-e megváltoznia, és ha igen, képes-e rá?

Az életben általában meg kell értenünk az ellenfelet, ha le akarjuk győzni.

Jaj annak a növénynek, amelynek genetikai programja sehogy nem illik annak a földnek a földrajzi szélességéhez, amelybe elültették!

A háziasítható állatok hasonlóak egymáshoz; minden nem háziasítható állat a maga módján nem az.

Az emberi történelem jó része a gazdagok és a szegények egyenlőtlen összeütközéseiből áll.

A történelemben valóban léteznek nagy, átfogó sémák, és a magyarázatuk felkutatása nemcsak eredménnyel kecsegtető feladat, de lenyûgöző is.

A vallásos természetfölötti hitek irracionálisak, de érzelmileg nem csak elfogadhatók, hanem egyenesen kellemesek; épp ezért lehet olyan mélyen hinni bennük irracionalitásuk ellenére.

A vallások természetfeletti hite ugyanúgy puszta babona, mint a közönséges (azaz nem vallásos) természetfölötti hit: mindössze azt jelzi, hogy az emberi agy bármivel képes becsapni magát.

Egymás megértéséhez nem az általános és közös nyelv vezet, hanem az általános és közös tolerancia.

Minden veszélyfajta reális mértéke nem az lenne, hogy következtében hányan halnak meg, hanem hogy hányan halnának meg, ha veszélyességének tudatában nem tennénk ellene lépéseket.

Az alapértékek segíthetnek egy krízis megoldásában, de hátráltathatják is. Az alapértékek sikerre vihetik a megoldást, ha tisztánlátást és erőt adnak, amelyek alapján az érintett meg tudja fontolni, életének mely területein kell változtatnia. A megoldást viszont hátráltathatják olyan alapértékek, amelyek a megváltozott körülmények között már nem tarthatók.

Még a leggazdagabb és mûszakilag legfejlettebb mai társadalmaknak is növekvő környezeti és gazdasági problémákkal kell szembenézniük.

A letûnt korok embere nem volt földjének tudatlan és hanyag, kihalásra érdemes gazdája, sem pedig bölcs környezetvédő, aki megoldotta az általunk megoldhatatlannak vélt problémákat. Ugyanolyan ember volt, mint mi, és nagyjából hasonló feladatokkal kellett megbirkóznia, mint nekünk. Hogy sikerrel járt-e, az ugyancsak hasonló körülményektől függött, mint amik a mi sikerünket vagy kudarcunkat meghatározzák.

Két kor között a körülmények nem mindig teljesen azonosak, de van bennük épp elég azonosság ahhoz, hogy mi a jelenkorban tanulhassunk a múlt eseményeiből.

Nem csak több szem lát többet, hanem egyetlen szem is, ha többfelé néz.

A környezeti és egyéb nehézségek oka általában nem egyszerûen az, hogy egyes gonosz emberek önző módon, a szomszédjaik kárára akarnak meggazdagodni. Sokkal inkább arról van szó, hogy a közös jövő eldöntésében különböző szemléletmódok csapnak össze egymással.

A tipikus mai ember - háztulajdonos, befektető, politikus, egyetemi adminisztrátor vagy bárki más - különösebb következmények nélkül képes folytatni pazarló életmódját mindaddig, amíg a gazdaság állapota rendben van. Így aztán elfeledkezik arról, hogy a körülmények változhatnak, és nem mindig látjuk előre, hogy legközelebb mikor fognak megváltozni. Így amikor tényleg megváltoznak, már úgy hozzá vagyunk szokva a környezetünknek túl sokba kerülő életmódunkhoz, hogy a teljes csőd alternatívájaként az olcsóbb megoldásokat nem fogadjuk el.