A letûnt korok embere nem volt földjének tudatlan és hanyag, kihalásra érdemes gazdája, sem pedig bölcs környezetvédő, aki megoldotta az általunk megoldhatatlannak vélt problémákat. Ugyanolyan ember volt, mint mi, és nagyjából hasonló feladatokkal kellett megbirkóznia, mint nekünk. Hogy sikerrel járt-e, az ugyancsak hasonló körülményektől függött, mint amik a mi sikerünket vagy kudarcunkat meghatározzák.

Kapcsolódó idézetek

1. Nagyképûség azt hinnünk, hogy "mi tesszük tönkre a Földet". A Föld remekül megvolt emberek nélkül, és remekül meglesz azután is, hogy mi eltûntünk. Az emberiség az éghajlat megváltoztatásával vagy az élőhelyek tönkretételével csökkentheti a biológiai sokféleséget, ám a Föld már elszenvedett hasonló csapásokat, és 10-20 millió év alatt mindig meggyógyult. A bolygónkon okozott környezeti károk többsége minden bizonnyal visszafordítható - csak olyan időléptékben, ami számunkra értelmetlenné teszi: már nem lesz ember, aki láthatja.
2. A környezetnek, a természetnek mi is ugyanolyan szerves részei vagyunk, mint bármilyen más faj. Nem vagyunk, és nem is tudunk függetlenek lenni tőle, akármennyire is igyekszünk így tenni, vagy legalábbis ezt hinni. A mi életben maradásunk függ a bolygó élhető környezetétől, nem pedig a bolygó fennmaradása tőlünk.
3. Gyakran beszélünk arról, hogy meg kell menteni a bolygónkat, de a helyzet az, hogy mindezt a magunk megmentése érdekében kell véghez vinnünk. A természet - velünk vagy nélkülünk - megújult erővel él majd tovább. David Attenborough
4. Az évszakok is, mint az idő, hajthatatlan volt. Nem mintha ez rossz lett volna. Az évszakok is arra szolgáltak, hogy követhessük velük az idő múlását. Mint az órák és a naptárak. J. R. Ward
5. A fák ismerik és értik a folytonosságot. Könnyû nekik, hiszen hosszan élnek, és ha ki is dönti őket a szél, sokszor még a gyökerükről is képesek újra kihajtani. Mi emberek, itt lenn a földön, anyagba zárva, nem tudjuk, hogy nekünk is hosszú az időnk. Egy életnyi időtartamban gondolkozunk. A testünk valóban olyan sérülékeny és esendő. Meghalunk és elporladunk, ha lejár a kiszabott időnk. Szerintem a legtöbb ember el sem tudja képzelni, hogy más perspektívában is nézhetnénk a dolgokat. Nem látunk rá az életek láncolatára. De annyi történet van, ami csak akkor nyer értelmet, ha feltesszük, hogy nem a születéssel vagy a fogantatással kezdődött. Réczey Kata
6. Mi értelme azon merengeni, miért alakultak úgy a dolgok, ahogy? Az ember az, aki megteszi, ami tőle telik, és ezzel jól is vagyunk. Fredrik Backman
7. Feléltük a Földet, látjuk ennek hatását, viseljük a következményeit, de minden eszközünk megvan rá, hogy mégis egy jó sztorit hozzunk ki belőle a végén. Ehhez azonban gondolkodó, cselekvő, alkalmazkodásra és együttmûködésre képes ember kell - ezt már csináltuk a fejlődéstörténetünk során. Felejtsük el a klímadepressziót: a tudás itt van, képesek vagyunk most is megcsinálni. Higgyünk a tudományban! Kemenesi Gábor
8. Nincsenek nagy reményeim az emberiséggel kapcsolatban, mert túlságosan is találékony, ha saját javáról, azonnali előnyéről van szó. A természethez való viszonyunkban a hangsúly annak leigázására, a fölötte való uralkodásra esik. Nagyobb esélyünk lenne a fennmaradásra, ha megpróbálnánk alkalmazkodni ennek a bolygónak az adottságaihoz, és kíméletlen zsarnokoskodás helyett értő méltányossággal bánnánk vele. Elwyn Brooks White
9. Az állatvilág felosztása hasznos és kártékony lényekre azt sugallja, hogy léteznek ilyen fekete-fehér kategóriák a környezetben. A természet persze nem így mûködik, mert a többi teremtménynek édes mindegy, milyen céljai vannak az embernek. Hogy milyen keveset értünk az élővilág mûködéséből, az mindig akkor válik világossá, amikor tevőlegesen megpróbálunk beavatkozni. Peter Wohlleben
10. A kor nem feltétlenül jár együtt a bölcsességgel, (...) de több tapasztalatot jelent. Minél idősebb az ember, annál ügyesebben eligazodik a világban, és annál jobban tud vigyázni magára.