Jean-Paul Belmondo

A félelem a létező legnagyobb bûn.

A 30 feletti nők a legjobbak, de a 30 feletti férifak túl öregek ahhoz, hogy ezt észrevegyék.

A színész (...) fogyasztási cikk is, hiszen arra van, hogy "fogyasszák". A színész nem arra való, hogy betegyék egy szekrénybe, hanem arra, hogy lássák és tapsoljanak neki. Azok a színészek, akik azt mondják, hogy nem szeretik a sikert, nem mondanak igazat. Mert akkor az ember ne menjen színésznek. Ha valaki nem szereti, ha tapsolnak, csináljon mást...

A sikertől nem kell félni, de szégyellni sem szabad. Ha valakinek sikere van, az azért van, mert valamilyen módon örömet szerez az embereknek.

Azok az összeférhetetlenek, akik kicsik, a senkik, akik tudják, hogy senkik, s ez bosszantja őket, akik irigylik a nagyokat. Az igazán nagy színészek kedvesek.

Egy színésznek, ha sikere van valamiben, akkor mindig a fejéhez vágják, hogy ismétli magát.

Ha meghal valaki, rögtön zseniális lesz. Tudja, mit mondok; inkább csepüljenek, ráérek még meghalni.

A televízió kizsákmányolja a színészt, hamis népszerûséget ad neki, majd eldobja, mint egy kiürült zsákot. A televízió-népszerûség hamis népszerûség, a tévé-sztárok álsztárok, egy-egy filmsorozat főszereplője, mondjuk, néhány hónapra az ország leghíresebb színésze lesz, majd a süllyesztőbe kerül egy másik sorozat kedvéért. Ez a mozifilmnél nem fordulhat elő... ott a közönségnek legalább ki kell fejteni némi erőfeszítést, hogy lásson bennünket; fel kell öltöznie, kocsiba vagy taxiba kell szállnia, el kell jönni, stb. A tévé előtt csak leül, s megnézi a heti üdvöskét.

Fordulópont sokszor van az ember életében, minden kornak megvan a maga fordulópontja, tehát nem érdemes és nem szabad állandóan azon rágódni, hogy most ötvenéves vagyok, most hatvan, satöbbi, mert akkor kínos lesz a dolog. Én, amíg egészséges vagyok, s reggelente úgy ébredek, hogy jó erőben érzem magamat és nem vagyok nyomorék, addig nem gondolok a koromra.

Az ember, amikor megszületik, nagyon jól tudja, hogy egyszer meg fog öregedni és meg fog halni. Én addig élek, ameddig játszom. És amíg játszom, addig élek.

Akik irigylik a sikert, azt mondják, hogy könnyû.

A jelennek játszom, nem a múltnak, és nem a jövőnek. Szerintem csak a jelen számít, s ha már az ember nincs jelen, akkor már semmi jelentősége az egésznek.

Amit (...) intellektuális, vagy más szóval mûvészfilmnek neveznek, az többnyire egyszerûen unalmas filmet jelent. Ezt nevezik intellektuálisnak. Ami nem sikerül, arra utólag azt mondják, hogy így akarták. Ami siker, az pénzkereset, ami unalom, az mûvészet.