Jeffrey Eugenides

Valójában csak kétféle gyerek van: az üresfejûek (színpompás virágok, kutyák és vitorlás hajók), illetve az intelligensek (pusztuló városok, borongós absztrakt képek).

A mai világban az elhúzódó gyermekkor, melybe az amerikai életforma kényszeríti a fiataljait, gyakran senkiföldjének bizonyul, ahol a kamasz egyszerre érzi magát elvágva a gyermekkorától és a felnőttkortól is.

A kamaszok arrafelé keresik a szeretetet, ahol megtalálhatják.

A közös rítusok utánzása megkerülhetetlen lépcsőfok a felnőtté válás folyamatában.

Manapság a gyárak felől érkező, változó irányú szelek és a föld emelkedő hőmérséklete miatt a hó nem zuhatagokban esik már le, hanem az éj leple alatt, lassú rétegekben, akár a szétmálló buborékok. A világ, ez a megfáradt mûvész, egy újabb összecsapott évszakkal szúrja ki a szemünket.

Van, amikor beszélni kell, és van, amikor hallgatni.

Az evés természetes. A hízás döntés kérdése.

A kapitalizmus egyfelől materiális jólétet, másfelől spirituális összeomlást eredményezett.

Minden bölcsesség paradoxonban végződik.

Az öregség nem a fiatalkori gyönyörök folytatása, hanem hosszú alászállás, amelyben az élet örömei, végül a legegyszerûbbek és legkisebbek is, hátramaradnak az úton. Persze: mindnyájan harcolunk a kétségbeesés ellen, de a végén mégiscsak az győz. Mert győznie kell. Hogy búcsúzni tudjunk.

Ami igazán fontos az életben, ami súlyt ad az életnek, az a halál.

Ha a hihetetlennel találkozunk, az a legjobb, ha úgy köszöntjük, mintha nap mint nap találkoznánk vele.

Az önmagunkba fordulás hiánya hasznos lehet, ha a félelmet kell elcsitítani.

A vízfelszín egy tükör, az evolúció két fejezete egyszerre csodálhatja magát benne: odafentről a légi teremtmények, lentről a vizek lakói. Egy bolygó, két világ.

A biológiának köszönhetően aggyal rendelkezünk, amiből az élet faragja ki az értelmet.

A kamasz énje ködös, alaktalan valami, akár egy felhő.

Gyerekeik voltak, és ez legalább annyira teszi sebezhetővé, mint boldoggá az embert. Olyan bilincs ez, ami mindent mindennel összeláncol.

A nők hajlamosak rámosolyogni arra, aki kikérdezi őket, sokkal inkább, mint a férfiak. A nők hajlamosak meg-megállni, és bevárni az egyetértés valamiféle jelét, mielőtt folytatnák a mondókájukat. A férfiak csak néznek, és mondják a magukét. A nők anekdotáznak, a férfiak magyaráznak.

A kamaszkorhoz illik a sötétség. Kamaszkorban sötétben ismerkedünk az új világgal. Részegen, betépve, félájultan. Autók hátsó ülésén, játéksátrak alatt, tábortûz mellett a parton.

Egy lányban mindig van valami tisztaság, a gyerekkor tisztasága.