Johann Wolfgang von Goethe

Eliszonyodni nem nehéz annak, ki jól magába néz.

Sose bízz a vízfenékben, tarts ki a magaslaton!

Áll tétován az ingatag tömeg, s hová az ár sodorja, arra megy.

A szerelem egy nemes párt földi üdvben egyesít, ám fölséges égi nektárt csak hármasban ad nekik.

Ajánld az Uristennek a lelked! Mért vennél még magadra terhet?

Érte nyitom csak az ablakomat, a házból is érte lépek ki csak.

Magam-okozta vétket nincs jogom büntetni.

A bolond súg - a bölcs szaval.

Az formál és az alakít bennünket, amit szeretünk.

A házassági béke titkát taníthatjuk már mi! Hogy szeressék ketten egymást, el kell izibe válni.

Eldugult fülbe a bölcs szó befagy.

Tartsd hát magad, szerepedből ne ess ki!

Az éljen, aki bátran él!

Könyvmoly buzgalmad itt lehet akármi bősz, ki mennyit képes, csak annyit tanul. Ki kellő percben tetterős, csupán az boldogul.

A bölcsesség keblén, meglátod, naponta nő majd boldogságod.

Ebben csak egy a keserû: a lét rövid, hosszú a mû.

Boldogok, kik még hiszik, hogy a tudás a zûrzavart apasztja! Mit nem tudunk, az szükségeltetik, amit tudunk, annak mi haszna?

Az ember sündörög, eped, marad, s csapdába csalják észrevétlen; öröme nő, aztán keserû lében fürdik.

Rajtad áll csak, hogy beváltsa, terjeszd rá oltalmadat: jót hoz az egész világra minden kincs, ha őre vagy.

Szabadság, élet nem jár, csak azoknak, kiknek naponta kell kivívniuk.