John Galsworthy

Az eskü, ha szelleme elszállt, csak babona marad.

Mikor öreg a szerelem, játszani sem szeret Égő órák híján, öröm-szivárvány nem lehet; Mikor öreg a szerelem, mint galamb, olyan - De a téli szerelemben a halál ereje van!

A korlátoltság minden emberrel közös ebben a furcsa világban.

Nincs halandó a világon, kinek ne lenne meg a saját filozófiája, mely annyira különbözik minden más halandóétól, mint az arcuk az övétől.

Ha egy rabot bûnözőként kezelünk, végül biztosan az is lesz belőle.

Vannak pillanatok, mikor az ember érzi, hogy a valóság nem létezik.

Milyen borzasztó úgy élni, mikor az ember senkinek sem jelent többé semmit, csak éppen "tölti az időt", mert kénytelen vele, s aztán meghal. De még borzasztóbb "tölteni az időt", mikor az ember fiatal, erős, mikor övé lehetne az élet, a szerelem.

Olyanok az emberek hangulatai, mint napnyugtakor a felhők vagy a gyöngyház szinei - egymásba nőve, mint egy himzés szálai, - bizonytalanabbul az áprilisi napnál s mégis bizonyos ritmussal, mely sohasem marad ki s melyet senkisem láthat előre.