John Hoyer Updike

Bármilyen aktivitás kreatívvá válik, amint az, aki csinálja, törődni fog azzal, hogy jól vagy jobban csinálja.

A nők nem szeretik az olyan férfit, aki semmi más, csak házasember, ők olyat akarnak, akinél folyton találgatniuk kell.

Ami félig mûködik, az nem tökéletes, de még mindig jobb, mint ami sehogy.

Az emberek folyton a forradalmat emlegetik, de a forradalom nem érdekes. Értitek? A forradalom csak annyi, hogy az egyik banda megfosztja a hatalmától a másikat, s ez kutyaszar, csak hatalom kérdése, a hatalom meg csak az ágyúké, gengsztereké, az meg unalmas kutyaszar.

Néha-néha muszáj megvívnunk egy-egy háborút, mindegy, hogy hol, már csak azért is, hogy megmutassuk, hajlandók vagyunk rá.

A szenvedésnek mélysége van, valami fogfájós valósága, ami meghülyíti az embert, sőt, több mint meghülyíti, gonosszá teszi.

Egy szerethető embert bárki tud szeretni. A történész számára az a kihívás, hogy a nem szerethetőt szeresse.

Mindegyikünk, minden férfi és nő egy ajtó, ami mögött egy Óz rejtőzik, egy másik univerzum smaragdzöld erdőkkel és rubintvörös fogadószobákkal.

Olybá tûnik, hogy az evolúció a rövidlátó nőket favorizálja; a férfiakat elbûvöli az a látómező, ami a fazékra, a tûre és a közvetlen férfiszükségletekre fókuszál.

Csak a luxus enged meg romboló gondolatokat. A luxus és a jóvátehetetlen szegénység.

Az emlékezet foltos, mintha a filmet nem belemártották volna az előhívóba, csak ráspriccelték volna.

Ha elég idő elketyeg, mindannyian történelem leszünk.

A szeretet és a gyûlölet egyaránt tudásra vágyik.

Ha az ember állandóan diákok között van, az szükségtelenül öreggé teszi.

A mennyországban nem nő virág, az csak a trágyából szökik magasra.

A hírnév olyan álarc, mely beleeszi magát az arcba.

Az öregség vidám is lehet, csak erős maradjon az ember.

Valamennyi növény közt a paradicsom látszik a legemberibbnek, lelkes és sérülékeny és könnyen rohad.

Csak az igaz, ami mérhető, és a mérésből levonható. A többi az az énünknek nevezett, múló álom.