Jorge Bucay

A szeretet akkor kezd épülni, amikor már látni, ki áll előttem, amikor felfedezem a másikat. Ekkor lép a szeretet a szenvedélyes szerelem helyébe.

A konfliktusokban lehetőséget kell látni: felfedezhetem, megismerhetem magam, mindig tudatosítva, hogy éppen mi bánt, és ebből tanulhatok.

Fontos megtalálni az egyensúlyt a tartózkodás és az érzelmek kinyilvánítása között.

A legtöbben azért állnak harcban, mert mindenáron meg akarják győzni egymást, ki-ki a másikat, hogy az ő álláspontja a helyes. Induljunk ki abból, hogy nincs helyes álláspont.

Örüljünk az érzelmek változékonyságának, és társunkat illesse meg ugyanez. Éljük át szabadon a kapcsolatokban rejlő titokzatosságot!

Az egészség nem más, mint ajtókat, ablakokat nyitni a világra.

Ha le kell mondanom önmagamról ahhoz, hogy a másikkal éljek, akkor nem mûködik a viszony.

Szeretni nem jelenti azt, hogy egyformán gondolkozunk, sem azt, hogy jobban szeretlek magamnál. Az a kérdés, hogy tisztelsz-e olyannak, amilyen vagyok.

Választás nélkül nincs szabadság. Szabadság nélkül nincs igaz szerelem.

A zûrzavar, ha az ember egy darabig megengedi magának, végül mindig bizonyossághoz vezet.

A változtatás erőltetése visszafogja a változást. Ezzel szemben az elfogadással szabad utat nyitok a változás előtt anélkül, hogy döntenék felőle.

Megnyílni, és bízni benne, hogy a másik olyannak fogad el, amilyen vagyok - ez a szeretethez vezető út.

Szeretni annyi, mint megnyílni a valóság előtt.

Ha szeretek, tudom, mire van igénye a másiknak, örülök, ha jól érzi magát, méghozzá függetlenül attól, hogy mellettem van-e vagy sem.

Éppen a szerelem mulandósága a mindent elsöprő érv amellett, hogy teljes odaadással éljük meg!

A többség nem azzal foglalkozik, hogy ő maga szeret-e vagy sem. Csak az érdekli, hogy őt szeretik-e.

Ne várjuk se magunktól, se párunktól, hogy mindig ugyanaz maradjon, hanem fogadjuk el, hogy társunk bármelyik pillanatban meglephet minket, sőt mi magunk is meglephetjük magunkat azzal, hogy meg tudunk változni.

Élhetőbb lesz az élet, ha a hullámlovas filozófiáját követjük: a hullámok jelölik ki az utat, és nem az én elképzelésem, hogy hová akarok megérkezni. Jobb úgy rátalálni az útra, hogy menet közben vesszük észre a köveket.

Az élet nem állhat abból, hogy előre kitûzött célokat valósítunk meg, ez nagyon unalmas lenne. Inkább arra kell törekedni, hogy a jelenségek mögé lássunk, tudjunk dönteni az egymást követő történések sodrában, tudjuk, merre kell lépni.

A párkapcsolat tükör, amelyben önmagam elutasított részeit látom.