Julian Sheather

A modern medicina kockázatkerülő. A nyugati társadalomban gyakoriak a perek, és ha a halált mint orvosi kockázatot fogjuk fel, akkor megértjük, óriási a nyomás az orvosokon, hogy bármi áron küzdjenek ellene. Nem csoda, hogy olyan sokakat ér a halál intenzív osztályon: az orvosok mindent megtesznek a betegért, s ezzel jogilag is igyekeznek biztosítani magukat.

A halál ma már túlnyomórészt orvosi jelenség. Pedig a halál sem inkább betegség, mint a születés.

A fizetős egészségügy a túlkezelés melegágya, az egészségért pedig sokan készek anyagi csődbe juttatni magukat.

Az egészség rendkívül fontos, a jólét egyik alappillére. Ugyanakkor az oktatás, a környezetvédelem, az igazságszolgáltatás, a szabadság és az állambiztonság is alapvetőek. Betegség esetén érthető módon az egészséget helyezzük előtérbe, de egyébként fontos figyelmet fordítani a többi területre is.

Az élet több mint jó egészség. Az csupán eszköz, nem pedig a cél.

Nem találunk egyértelmû összefüggést az egészségre költött pénz és a várható élettartam között. A legtöbb egészségügyi költség ugyanis gyógyításra megy, ami a már kialakult bajt próbálja kezelni.

Mióta a fertőző betegségek nagy részét sikerült visszaszorítani, az élettartamot befolyásoló legfőbb tényezőkké az életmód - étrend, mozgás, dohány- és alkoholfogyasztás -, a szociális helyzet és az iskolai végzettség váltak.

Ahogy öregszünk, forrásaink egyre nagyobb részét kell kezelésekre fordítanunk, majd életünk utolsó heteiben költjük erre a legtöbbet. De biztosan erre kellene fordítani a közjavak ekkora hányadát, főleg úgy, hogy az öregedés és halál elleni harcban végső soron csak veszíthetünk? Hogyan válasszunk időseink és fiataljaink igényei és érdekei között? Keményen hangozhat, de biztos, hogy a közjavainak egyetlen célja életünket pár évvel meghosszabbítani?

A szegénység és a rossz egészségi állapot ördögi kört alkotnak, ahol a szegénység a betegség rizikófaktora, a betegség pedig a szegénység okozója.

Bele kell törődni, hogy az egészség csak egy a sok jó dolog közül, amiben részünk lehet, s nem tudjuk bármeddig megtartani.

Az orvoslás rossz irányba tart. Ennek bizonyos szinten az orvostudomány sikeressége az oka. A hosszabb élettartam nem szüntette meg az egészségügy iránti keresletet, csak az arányok változtak meg. Egyre több a korral járó betegség, amelyek nagy része a szó szoros értelmében nem gyógyítható. Az ilyen nyavalyákat nem lehet orvosi csúcstechnológiákkal helyrehozni.

Az orvosi csúcstechnológiákba, a halált elodázó eljárásokba és az orvoslás varázserejébe vetett hit oda vezetett, hogy egészségünket egyre inkább elhanyagoljuk. Pedig közhelyes, de igaz, hogy a megelőzés jobb, mint a kezelés.

Minden gyógyszerhatásnak van mellékhatása, ezért jobb lenne, ha amikor csak lehet, hagynánk a testünket magától gyógyulni.

Mind halandók vagyunk. Megbetegszünk, és meghalunk. Manapság szeretnénk megfeledkezni erről, de a tényt szem előtt kell tartanunk. Amíg tagadni próbáljuk törékenységünket és mulandóságunkat, addig kapkodni fogunk az egyre drágább és egyre csekélyebb eredményekkel járó ellátás után, és méltóságunkat feladva átkozni a világot és az orvosokat, amikor eljön az elkerülhetetlen vég.

Egészségünk talán minden korábbinál inkább a saját kezünkben van.

A betegségek és a halál legyőzése talán a legemberibb minden álmunk közül, de továbbra is csak álom marad.