Justin Cronin

A világ szól az emberhez, ha hagyja; az a titok nyitja, hogy meg kell tanulni hallani.

Minden történet akkor ér véget, amikor visszatér az elejére.

Soha nem éreztem még magam ennyire élettel telinek. Az élet elragadja tőlünk ezt az érzést. A gyermekkor magasztos felismerései fokozatosan elenyésznek. A szerelem, csakis a szerelem adja vissza önmagunkat.

Egész életünkben egyetlen dolog van, amiből sosincs elég: az idő. Kevés az idő a munkára. Az evésre. Az alvásra. Kevés az idő szeretni és viszontszeretve lenni, mielőtt eljön az idő meghalni.

Az élet egy próbatétel; mindenkin magán múlik, hogy jól vizsgázik vagy sem.

A történelem nem csupán adatok és tények halmaza, nem csupán tudomány és kutatási cél. Mindezek pusztán csak eszközök egy fontosabb küldetés szolgálatában. A történelem egy történet - a saját történetünk.

A test szükségletei kérlelhetetlenek: ha eljön a világvége, akkor is kell vizelni.

A rák egyetlen előnye, de tényleg csak az egyetlen, hogy őszinteségre tanít.

Mi más is a gyerekkor, mint az átmenet a fényből a sötétbe, a lélek lassú haldoklása a hétköznapiság óceánjában?

Az élet a születés pillanatától kezdve egyetlen óra felé tart. Ami látszólag a döntések labirintusa, választások sora a jövő számtalan útja közt, valójában egyetlen útvonal bejárása csak, és a célhoz érve és visszatekintve ez az egy ösvény látszik: a számodra kiválasztott pálya.

Az élet dolgai a maguk idejében érkeznek, mint egy vonat, amit el kell érned. Néha könnyû, csak fel kell szállni. (...) Máskor meg olyan, nem könnyû; az életed dolgai elrobognak melletted, és örülhetsz, ha meg tudsz kapaszkodni. A régi életed véget ért, és a vonat egy másikhoz vitt.

A gyász olyan hely, ahová az ember egyedül megy. Olyan, mint egy ajtók nélküli szoba, és az, ami ott történik, meg mindaz a harag és fájdalom, amit az ember érez, arra való, hogy ott is maradjon, senki másnak semmi köze hozzá.

A halottak, ha kerülnek egyáltalán valahová, akkor az élők részeivé válnak.