Soha nem éreztem még magam ennyire élettel telinek. Az élet elragadja tőlünk ezt az érzést. A gyermekkor magasztos felismerései fokozatosan elenyésznek. A szerelem, csakis a szerelem adja vissza önmagunkat.

Kapcsolódó idézetek

1. Sosem éreztem magam elevenebbnek, sosem éreztem magam nagyobb biztonságban és bizonyosságban, mint vele. Mintha megszûnnék önállóan létezni, mégis ettől érzem úgy, hogy végre igazán létezem. Ez nem kamaszos rajongás vagy múló szeszély. Annyira igazi, amennyire csak igazi lehet. Az a sorsom, hogy itt legyek vele. Az a sorsom, hogy rátaláljak. Talán illúziókba kerget ez a mohó vágyakozás, de itt és most, ebben a pillanatban szívem minden dobbanásával úgy érzem, hogy ő az igazi. Külön-külön mindketten szenvedünk. Együtt meghódítjuk a világot. S ha ettől nyálasnak és naivnak tûnök, pont nem érdekel.
2. A szerelem soha nem sejtett erőket szabadít fel, és új energiával tölti fel az embert. Olyan sok örömet ad, hogy függővé lehet válni tőle. Ilyenkor nagyon szorosan kapcsolódik a másikhoz, és minden újabb találkozás megerősíti ezt az érzést. Minden kapcsolat olyan heves boldogságérzést hív elő, hogy minden alkalommal erősebb lesz az igény a kapcsolatfelvételre. Ekképpen növekszik és kezd önálló életet élni a szerelem. Alfons Vansteenwegen
3. Emlékszem arra a pillanatra, amikor ráébredtem, hogy felszabadítottad bennem azt, amit csak a szerelem képes szabaddá tenni. Hogy teljes valódat nekem adtad. Önzetlenül. Fenntartások nélkül. Valami hirtelen átjárt ettől az ajándéktól. Valami, ami olyan mélyen volt bennem, ahová a szavak már nem érnek el. Ahol elbuknak a kifejezések. Ahol nincsenek titkok. Ahol csak te és én vagyunk, meg az egész, amit ketten együtt alkotunk. Charles Martin
4. Soha nem hittem volna, hogy ilyesmi létezhet - olyan szerelem, amely teljesen magával ragadja az embert. Ami mindent, ami addig fontos volt, jelentéktelenné tesz. Ami az embernek a legmélyebb kétségbeesést és a legnagyobb boldogságot ajándékozza.
5. A szeretet néha hirtelen lep meg minket, megvilágítja elménk sötét sarkait, és ragyogással tölti be őket. Megragadja lelkünket a szépség és az öröm, ráadásul mindez felkészületlenül ér minket.
6. Az ifjúkori szerelemhez nincs fogható. Erőt ad olyan dolgokhoz, amikhez különben nem lenne bátorságunk. Sebezhetővé tesz, és arra buzdít, hogy tárd ki a szíved, hogy többet adj, mint valaha, hogy szerelmes versekbe illő, szívből jövő érzelgősségeket mondj. A szerelem minden mást feledtet, kivéve a szerelmet, azt az egyetlen dolgot, amiért érdemes élni, szerelmed tárgyát. A szerelemtől ihletve hegyeket mozgatunk meg, nagyszerû dolgokat teszünk, de el is vakíthat minket, hogy elfelejtünk mindent és mindenkit, még önmagunkat is.
7. Megrészegültem a belső szabadságtól, Átitatódtam a megvilágosodástól. Olyan nagyon tudok örülni az életnek, Teljesen el tudom feledni, hogy nem szerettek. Mert lehet más is, aki engem szeret, Tudatomra ébredtem, a szívem nevet. Megkaphatom az igaz, tiszta érzést mástól, Nem kell sírnom, félnem a magánytól.
8. Most már érzem, milyen az igazi szerelem. Ami teljes embert kíván. Ami felemészt. A szerelem erős; képes összetörni az embert és képes kiegészíteni.
9. Belesajdult a szívem, és végre nem a rossz fájást éreztem, hanem a jót, a felszabadítót, a szerelem hirtelen kristályosodását, azt a szent pillanatot, ami néha, egy pillantásra, egy érintésre lecsap, hogy igen, szeretem ezt az embert, ezt tudtam, de hogy ennyire nagyon szeressem... maga a boldogság. A tiszta szerelem, ami elûzi a rettegést, a kételyt, a borzalmakat. Meleg, tavaszi szellőként cirógatta végig a testem, az élet szikráját csiholta fel bennem. Laurell Kaye Hamilton
10. A szerelem tulajdonképpen megfoghatatlan. De éppen ez a titokzatos valami nő, gyarapszik egyre bennem. Feledteti velem otthonomat, apámat, anyámat, elbódít, ha rád nézek és boldogsággal tölt el. Még az éhségről, a hidegről és betegségről is megfeledkezem. Azt hiszem, ez a szerelem. Margit Sandemo