Mi más is a gyerekkor, mint az átmenet a fényből a sötétbe, a lélek lassú haldoklása a hétköznapiság óceánjában?

Kapcsolódó idézetek

1. A gyerekkor egy folyamat, amelynek során az ember lassan újjáépíti önmagát a világból kölcsönvett anyagokkal. A gyerek egy átlagos pillanatban, ami fel se tûnik, elveszíti az utolsó atomot is, amit az anyjától kapott. Teljesen kicserélődött, és már csak és kizárólag a világból áll. Nicole Krauss
2. Amikor az ember gyerek, az idő sokkal, de sokkal lassabban telik.
3. Az ember gyerekként a jövőt éli meg. Pici, túlérzékeny lények, már a ráció alól kiszabadulva. A felnőttkor a múlt. Ami kétszáz éve még jól mûködött, elrontottuk. A felnőttkor már nem ketyeg. Mint egy leállt falióra. Mint egy hatástalanított pokolgép. Az öregkor a jelen. Némi bölcsesség, sok szenvedés. Vörös István
4. Fájdalmas (...) az átmenet a gyerekkor és a kamaszkor között, amikor az illúziók darabokra törnek, és az álmok a valóságnak ütközve szétporladnak.
5. Érdekes visszatekinteni a gyerekkorunkra. A részletek elhomályosulnak, a napok összemosódnak, de az a jó, hogy minden fájdalom eltûnik, és csak szeretetre emlékszünk.
6. A gyerekkor az, amit egész életünk során próbálunk kiheverni.
7. A gyermekkor kegyelme egyszer csak elszáll. A ráeszmélés fájhat.
8. A gyermekkor neszek, illatok és tarka képek kavalkádja, amely köré a ráeszmélés idővel sötét fátylat sző. John Betjeman
9. A gyerek a sötét végtelenből nő át a véges fénybe, egy pompázó szabálykertet, a felnőttvilág rendjét lakja be érdeklődő, teljesedő lélekkel, titkon egyre határozottabb tompultsággal. Mint aki egyre kevésbé emlékszik a végtelenre, és egyre jobban elmerül a rá mért, csillogó végesben.
10. Minden gyermek egy ragyogó kertben él, ahol mindent közvetlenül érzékel, a gondolat közvetítése nélkül. Mindannyian "kegyvesztetté" válunk, amikor elkezdünk gondolkodni, nevet adni dolgoknak, és ismereteket szerezni. Az elme születése egy az érzékek halálával. (...) Kisgyermekké kell válnunk, hogy átléphessük a mennyország kapuját. Dan Millman