Kálmán Olga

Nem egyszerû megfejteni, hogy az emberek mitől lesznek egyszer csak bátrak.

Biztosan fontos, hogy az ember tevőlegesen részt vegyen a saját sorsa irányításában, de azért ez legtöbbször a vágy szintjén marad, és nem követi valós cselekedet.

A demokrácia egyik alapvető fokmérője, hogy mindkét fél elég érett legyen ahhoz, hogy a játékszabályokat komolyan vegye: a politikus felelősen beszél, tervez, ígér, a választó pedig ugyanolyan felelősséggel mérlegeli az adott helyzetben megvalósítható ígéreteket. Ha a politika azt harsogja, amit az emberek hallani szeretnének, a választók pedig el is várják, hogy csak számukra tetsző üzeneteket küldjenek nekik, akkor az adott ország hosszú időre az össznépi önbecsapás csapdájába esik. Az összes szereplőnek felnőttnek, érettnek kell lennie ahhoz, hogy a demokrácia mûködjön.

Hogy ki, mikor és minek a hatására találja meg az útját, arra nincsenek sablonok, a világutazóból is lehet szerzetes, és akár egy remete is nekivághat az útnak.

A szeretet, az elfogadás és a tudás (...) nem csak a család, hanem az oktatás és mindenki más feladata, aki valamilyen formában megérinti az embereket, hatással tud lenni rájuk.

A magyar oktatási rendszer nagymértékben a lexikális tudásra helyezi a hangsúlyt, ami többnyire csak biflázás, és nem a gyakorlatban használható ismeretek megszerzése. De ez már így volt a mi iskoláskorunkban is, mégis tudtunk magunkkal mit kezdeni a világban.

A leckénél fölöslegesebb dolog a világon nincs. Az eminens odakeni, a többi pedig a szünetben lemásolja az eminensről. Minek otthon gyakorolni, hiszen aki tudja, az unja, aki nem tudja, az rosszul fogja begyakorolni.

Van, hogy rákényszerítik az embert egy útra, van, hogy véletlenül téved rá, szerencsés esetben pedig az ember saját maga jelöli ki az útját. Nehezebb? Porosabb vagy göröngyösebb? Szinte mindegy is, hiszen egy a lényeg: jó irányba vezessen.

Egy beszélgetés nem a stúdiódíszlettől, az asztaltól vagy a széktől lesz jó, hanem a kérdező és a kérdezett őszinteségétől.