Kányádi Sándor

Nem az utcákon, bennünk száguld veszettül szirénázva, mibennünk vált a lámpa sárgára, zöldre; tágult pupillánk transzparense int legelőször szabadot megkönnyebbülten, látva, hogy nem minket ért a balszerencse.

Kívánhat-é ember többet: derékaljnak szülőföldet s két cserefa tömött árnyát szemfedőnek.

A legárvább akinek még halottai sincsenek bora ecet könnye torma gyertyájának is csak korma álldogálhat egymagában kezében egy szál virággal.

Bölcsen rendelé az úr amikor kőbe vésette a törvényeket